Gordon
..., de legalább a sajátom!

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

Lement hát a hosszú ünnep. A NOL-on ez a zsidózás jegyében folyt - husvét ide, vagy oda. Kórkép volt ez, tanulságokkal!

Hogyan is kezdődött? Ezúttal Günther Grass "verse" volt a gumicsont. A Népszabadság először csak hírt adott erről egy cikknek tűnő írásban, "Günther Grass versben ment neki Izraelnek" címmel. Maga a cikk tartalma valójában másodrendű volt. Sem a szerzők, sem a szerkesztők, sem az olvasók-kommentelők nem ma jöttek le a falvédőről, mindnyájan nagyon jól tudhatják hasonló témáju cikkek tapasztalatai alapján, hogy mi történik ezek nyomán a nyilvános felületen. A cikk csak a stratlövést jelenti, pillanatokon belül beindul a gyalázkodó, nyíltan antiszemita csürhe az unalomig ismert fogásokkal. Most sem történt másképp természetesen. Előjött minden zsidógyalázó "érv", hazugság, vád, alattomos mocskolódás. Néha nyíltan, máskor alattomosan, ál-pártatlanságot színlelve. No igen, eddig minden a megszokott, tanulsága ugyan már ennek is volt, de azt hagyjuk későbbre.

Egy idő után a falka rohama kifulladni látszott, a cikk lekerült a listák éléről. Ez természetesen csak ideiglenes jelenség volt, a lap szerkesztői hiánypótló tevékenységük keretében, a jogos igényt kielégítve újabb fontos külpolitikai(nak álcázott) cikkel örvendeztették meg a husvéti ünneplő közönséget. "Hitlerezett Grass verse nyomán a nácivadász" - hangzik a kétes állásfoglalást tükröző harsány cím. A cikk maga itt sem volt érdekes, nem hír, főleg nem külpolitikai főhír, hogy valaki véleményt mond Grass Izrael-ellenes megnyilvánulásairól. A cím azonban itt már csattanós, valamit sejtető volt. Hitler, náci... Ez már valami!

Az új lehetőségen kapva természetesen most is azonnal beindult az ismert falka. "Érvek", vádak, mocskolódások, hazugságok... Izrael bűnös, elvetemült, agresszor, egyedül hibás mindenben és minden rossz oka, a zsidók ugyanúgy. Ismert, már szinte unalmas.

A "hozzászólások" eszenciája abban áll, hogy kizárólag Izrael a fenyegető fél, nincs joga erőt felmutatni, sőt létezni sem, mert ez a tény ill. védekezése támadóival szemben háborús állapotokat teremt. Legjobb lenne, ha nem létezne ("végső megoldás"), így problémát sem okozna. Tán nem így nyíltan kimondva, de a mondandó egyértelmű volt.

A népes kommentelő sereg, napi zsidózó-acsargási igényét kielégítve lassan csillapodni látszott. A téma is, melynek magva: Irán fenyegette Izraelt eltörléssel, most meg atombombát épít (jelenleg 20 %-ra dúsít uránt, az erőművekhez pedig csak 3,5 %-os urán tartalom szükséges) , lassan érdektelenné vált. Mennyi lehetőséget rejt egy újabb cikk? Láthatóan sokat, hőseink nagy leleménnyel támadják Izraelt, a Bibliától az ortodoxia megszakértéséig mindent bevetnek, örömünnepet ülnek. De végül tán maguk is elunják...

Ekkor érdekes újságírói fogást tapasztalhat az edzetlen szemlélődő. Újabb "külpolitikai hír" lát napvilágot. Ennek semmi köze látszólag az eddig tálcán nyújtott zsidózási lehetőségek témájához, Grass-hoz sem, de csak látszólag. "Irán már most előállíthatna atombombát, de nem teszi" - valahogy emígyen hangzik a cikk címe. Külpolitikai hír ám ez a javából, még akkor is, ha egy ismeretlen iráni vezetőféle nyilatkozta - már amennyit egy ilyen nyilatkozat ér, holnap mást mondanak, oszt jónapot! De itt az újabb lehetőség a csürhe zsidózására, hiszen itt a hivatalos bizonyíték (azt írta az újság ...!). Jön is az újabb roham, hibátlanul!

A cikk (csak a cím érdekes) pompásan alátesz az Izrael-ellenes "érvelőknek", Obersovszky mester meg pirul szégyenében. Hiába, még neki is van tanulni valója.

De még nincs vége a husvétnak! Van még egy nap, amikor a nagyérdeműnek ideje van a NOL cikkeit tanulmányozni, kommentelni. Az időt és alkalmat ki kell használni.

Jöjjön hát az újabb világpolitikai főeseményt tárgyaló "külpolitikai" cikk. Jön is, hibátlanul! "Günther Grasst kitiltották Izraelből!" - emígyen. A hatás fergeteges! A falka új erőre kap, új hősök is színre lépnek az eddigiek mellett. Izrael most még bűnösebb, még kevésbé van igaza. Cincálják, rágják, nyomják, gyötrik, cibálják, kiadják magukból az eddig még valahogy benn szorult rosszindulatot és antiszemitizmust. A gátlások végleg eltünnek. A néhány ellenérvet felhozó természetesen minden, magyargyűlölőtől kezve hazug történelemhamisítóig és egyébig.

A lap is megadja a módját! A "hír" fő helyen szerepel a listákon és a külpolitikai rész első helyén, jó másfél napon át!!! Így az érdeklődés valamelyest fenntartható, a kommentmocsok úgyszintén folyamatos maradhat. Hiába, a hír az hír... Moderálás nincs, egy-egy magányos esettől eltekintve. Végül ez is tegnapi hír lesz, másfél nap után két újabb, másról szóló cikket feltéve azonnal hátrébb szorul az első helyről a zsidó-téma. És láss csodát, az érdeklődés, a kommentmocsok-özön azonnal megszünik, a hírmátrixban is lekerül a fő helyről.

De nyugi, van még egy fél nap hátra, esetleg akad még valami ide vágó hírecske. Lett is, az előbb láttam! Igaz, nem hír ez valójában, de a célnak megteszi. "Günther Grass mellett tüntettek Németországban" - valami ilyesmi az új téma. Beleovasva a cikkbe hamar kiderül, hogy világjobbító atomerő-ellenes tüntetőkről van szó (vagy 1000 + 1500 fő), akik éves tüntetésüket tartják, az eddigieknél kisebb létszámban és fő támájuk mellett egyesek felszólatak Grass mellett, atom-ügy kapcsán.

Lesz még folytatás, efelől nincs kétségem. Csak megfelelő "híreket" kell közölni a megfelelő helyen, megfelelő címmel és súllyal. És jó sorrendben, hogy az egyik kiegészítse a másikat. Fog ez menni!

                                       --------------------------------------------

A nolblog külön életet élt. Nem bukott a témára a leghírhedtebb zsidógyűlölő sem (igaz, ezek egy része ki van tiltva, postot nem indíthat, csak kommentelhet). De mindenki javára legyen írva, nem akarta senki elrontani az ünnepet, mérgezni a hangulatot és bántani embertársait. Piros pont!!!

De! Azért mégis akadt egy blogger, akinél most jött el az igazság pillanata. Ki kellett adnia magából a bennszorultat. Postot indított a témáról. Lényege a szokásos: Izrael a hibás természetesen mindenben a közel-keleten. Atombombát Iránnak (ezzel kezdte), a védekezés agresszív cselekmény, Izraelnek semmiben sincs igaza, ellenfeleinek mindenben, el kell vele bánni, stb,stb, stb...

Mindezt jelenleg 5. postjában ismételgeti, újat nem mondva, kerülgetve a végső legrosszabb nyílt kimondását, de néha el-elbukva, kurucinfós mondandókkal, kitételekkel. Holnapra tán ő is megnyugszik.

Akkor hát lássuk a tanulságokat.

- Az egyik szimpla kis ügy. Kicsit szomorú, de már egy ideje napirenden van, már korábban említettem is: ez a Népszabadság már nem az a Népszabadság! Szó nem esett elemzésről, saját véleményről, valódi híradásról Grass remekének negativ fogadtatásáról magasabb szinten - semmi ilyesmi. Mintha a cikk-közlési dömping egyetlen célja az antiszemita indulatok szellőztetésére történő alkalom teremtése lett volna - a várható és megvalósult kommentözönre gondolva. Hová lett a böcsületes, színvonalas, tartalmas újságírás? Minden eladó???

Vannak aztán a kommentek- kommentelők. A kommenteket olvasva két dolog tünik fel és gondolkodtat el.

- Az egyik az a feneketlen rosszindulat, irracionális gyűlölködés és zsigeri antiszemitizmus, ami itt feltört. Honnan van ennyi negativ indulat, ennyi romlott lelkű gyűlölködő? Rosszabb lenne a magyar átlag, mint mások? Persze, a konfliktusból mindenkinek elege van, de az egyoldalú, kritikátlan, zsidóságellenes, rasszista hozzáállás ordító. Orbánék hozták ezt elő a többi alantas indulat mellett, vagy megvolt ez a felszín alatt eddig is? Félek a választól... Europában aligha akad még ilyen, bár sehol nem kell egy kis antiszemitizmusért a szomszédba menni. De ilyen?? Nincs olyan kritika, ami erre túl erős lenne!

- A másik a nem-acsargók teljes hallgatása, távolléte. Nem akadt egyetlen, nem személyesen érintett sem a többszáz komment/kommentelő között, aki szóvá tette volna a durva antiszemita, gyűlölködő megnyilvánulásokat, vagy saját, ellentétes véleményt mondott volna. SENKI!!

Tán mégsem volt véletlen 1944? Milyen ország lettünk?? Vagy nem is lettünk, csak maradtunk? Nem tudom, már nem is akarom tudni. Minden esetre nem olyan ország, ahová nyugdíjas éveimre visszaköltöznék. Talán megfordítható még ez, ha elmúlt a mostani lidércnyomás. Nem tudom...

- A Nolblog-os reakció is mint cseppben a tenger. Bár azért nem egészen. A legrosszabb ezesetben elmaradt. Azok a szokásos kommentelők, aki kényszeresen Izrael elleni gyűlölködést szoktak tanusítani, most távol maradtak. Talán a husvét, talán az érdektelenség, talán elteltek mással. Minden esetre a dolog poztiv. De távol maradtak azok is, akik amúgy szinte minden posthoz kommentet fűznek. Ez is szimptóma...

Tán megértem őket. Továbbra is itt akarnak maradni, nevük van, amit továbbra is használni akarnak. Elegük van a veszekedésből, negativ érzésekből, most különösen. Tán úgy érzik, nem érdemes felülniük a provokáló újságcikkeknek, postoknak. Attól nem lesz jobb semmi, különösen nekik. Még az is lehet, hogy a véleményük nem olyan, mint amivel előjönnének. Lehet... Azért feltünő volt, hogy 3-4 személyesen nem érintett kivételével nem tiltakozott-érvelt senki az ellen, amit a nolblogos egyetlen postíró postjai sugalltak. (Itt tán igazságtalan vagyok: azt is gondolhatták, hogy a legjobbat akkor teszik, ha negligálják a postokat.)

Végül az egész többfelvonásosból alapvető benyomás az alantas, gonosz-silány indulatok kiélése, a rossz oldal dominanciája, minden logikát, józan észt, valóságot megtagadó ellenséges hozzáállás-antiszemitizmus.

Nem lehetnek ilyenek az emberek, merül fel bennem. Akkor vége az emberiségnek. És ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy elmélet-féle. Tán valóban nem ilyenek, csak részben. Ez egy biológiai funkció, egy biztonsági szelep. Létezik ez tiszta állapotban a talán legfejlettebb falka-struktúrában élő állatoknál, a farkasoknál. Az egyedek, sőt a faj ott sem tökéletes. Van sok agresszivitás, káros ösztönök, erőszak, önzés, olyami, aminek a kiélése a falka, sőt a faj túlélését veszélyeztetné, kihalását eredményezné. Ilyesmivel nem lehet élni. Ezeket az ösztönöket a falka kiéli egyetlen kiszemelt egyeden, az omega-egyeden. Ő eszik utóljára, ő áll a rangsor végén, őt alázzák meg, őrá mérgesek. Ha kiadták a mérgüket, megy az élet tovább. A biztonsági szelep szerepét tölti be.

Valami ilyesmi lehet a teljesen irracionális anteszimitizmus is. A rengeteg gonoszság, a "sötét oldal", a rossz ösztönök valahol le kell vezetődjenek. Itt nyilvánul meg, itt vezetődik le. Ezek kiélése után mehet minden a régiben, az őszinte ájtatosságtól a valódi együttműködésig egymás közt. A probléma, hogy a zsidóság, Izrael ezt a szerepet már nem óhajtja vállalni és eljátszani.

De! A farkas-falka végül becsben tartja az omega egyedét. "Tudja", hogy szüksége van rá, öncélúan nem bántja, legkevésbé gyűlöli, ha elveszti, mélyen meggyászolja.

Az ember azért remélhetőleg több, mint ösztönállat. Formálhatja önmagát és a jövőjét. Talán...

5
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Magyarországnak ma nem lehet Köztársasági Elnöke. Legalábbis olyan nem, aki megfelel az elnöki poszt iránti, hivatalosan megfogalmazott követelményeknek. Ezek talán legfőbb pontja ugyanis: fejezze ki az ország egységét. Ilyen egység ma (és már jó ideje) nincsen! Ezért olyan személy sem található, aki a nem létezőt kifejezi.

Lehetne természetesen kis elnéző jóhiszeműséggel azt várni egy új köztársasági elnöktől, hogy ha már kifejezni nem tudja az ország egységét (annak létezése híján), legalább segítse azt elő, dolgozzon annak megteremtésén.

Sajnos ez is necces ma már. Vannak olyan erők, írányvonalak, ideológiák, indulatok, amikkel egyszerűen nem szabad együttműködni, mert ezzel ezeknek legitimitást ad az együttműködő, azt szalonképessé téve, dacára, hogy nem az. Ezt a szellemet a magyar jobboldal engedte ki, sőt csalogatta elő a palackból.

Schmitt tehát el... Ő legfeljebb a jobboldal (értsd: Fidesz) egységét fejezte ki. Súlytalan figura volt, mintha nem is lett volna. Szerepét betöltötte, aszisztált Orbánék ámokfutásához.

Ha már lennie kell egy Köztársasági Elnöknek, annak ezúttal nem szabad kötődnie a Fideszhez. Alighanem ennek a gondolatnak a nyomán említette Mesterházi Sólymot, mint lehetséges jelöltet. Valami tán van benne, de a gondolat alapvetően hibás. Sok baj volt Sólyommal! Egységet nem fejezett ki, az biztos! Óriási szerepe volt a baloldal visszaszorításában, a megtagadott kézfogásoktól (nesze neked, egység!), a kormánypárt által megtartott állami ünnepségek bojkottálásán át a választók nem is palástolt útbaigazításáig a választás előestéjén, amikor a Fidesz választási győzelmére gondolva új napfelkeltéről hadovált.

Mesterházi őt kompromisszumként érthette, jobb híján. Mert igaz, hogy ma már pártfüggetlen, de a "jobb híján" itt nem elég. Igaz, Orbánból hamar elege lett (rosszfajta plebejusként értékelte), de mégis hallgatott a gazságok láttán, bár hivatalt, apparátust biztosított neki az állam és még visel valamit volt hivatala tekintélyéből. Jó alkalom lett volna szépíteni...

(Egy rövid off: Olvasom, hogy Orbán jobboldali plebejusként határozza meg magát. Na, jobban belegondolva alighanem ez a csőcselék klasszikus megfogalmazása.)

Tehát Sólyom ne! Akkor ki? Egy másik fejbólintó, aki megtalálta magában a mélymagyart, mondjuk a Professzorok Batthyany Köre nevű gittegyletből? Vagy egy pártkatona? Egyik se, nyilvánvalóan!

Egy nem lejáratott valakit kell találni, aki nem lett szélsőséges, karrierépítő egy párt hátán, vannak szakmai és emberi kvalitásai és főleg, akit nem a kormánypárt "kinevez", hanem közmegegyezés alapján kerül a hivatalába. Ez lenne egy első lépés valamiféle egység felé.

Talán van ilyen és most, hogy az eddigi elnök mindent aláírt, amit kellett, tán a Fidesz is hajlandó egy ilyet előre engedni. Már nem kerülne nekik semmibe.

3
6 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Világéletemben gyűlöltem a láthatatlan hatalom alattomos, titkos, hatalmával visszaélő cinikus ténykedését. Kafka remekművének, "A per"-nek a világát. Olyasmit, amikor az ember háta mögött ismeretlenek döntenek személyét érintő kérdésekről, általa ismeretlen, kiismerhetetlen elvek alapján.

Ilyesmit most újra átélek. Ismét csak Kafka jut erről eszembe. Ha pedig ez történik, nagy a baj, nagyon nagy! Annál is inkább, mert ez olyan irányból, olyan oldalról történik, amit a magaménak éreztem, a saját, a mi oldalunkról.

A homályt rögtön el is oszlatom: a Nolblogról, annak szerkesztőiről ill. szerkesztési elveiről van szó! Szinte minden postomban, aminek valami köze volt társadalomhoz, politikához, történelmünkhöz, konzekvensen képviseltem ill. kifejtettem a jobboldallal szembeni álláspontomat. A magam baloldaliságáról külön postokban értekeztem. Nem vagyok szélsőséges, nem vagyok fröcsögő gyűlölködő (éppen ellenkezőleg, legnagyobb fájdalmam a jobboldal gyűlöletkeltő, megosztó tevékenységének hatása, amit ezerszer említettem). Állíthatom, hogy baloldali alapállásból írt, a jobboldal megnyilvánulásait kritikai szemszögből tárgyaló postjaim lényegi dolgokra mutatnak rá, elemző jellegűek, általában (a nolblogon belül bizonyosan) újszerűek és nem már mások által tárgyalt jelenségeket, összefüggéseket tárgyalnak, hanem teljesen a sajátjaim.

Meggyőződésem szerint azt az oldalt képviselem, aminek a képviselése a Népszabadság feladata és profilja, ami miatt olvassák azok, akik ezt teszik. Magam most is azt gondolom, hogy ez az oldal képviseli a tiszta értékeket, amiket a felvilágosodás szabadított fel, amiket a francia forradalom jelszóként tűzött a zászlajára, ami mellett érdemes kiállni és amibe érdemes bizalmat fektetni. Mindezt nem csak az emelkedett kinyilatkoztatások, de a hétköznapok szintjén is. Emiatt írtam politikai és történelmünket elemző postjaimat, ilyen alapállásból.

Mindezek a postok azonban konzekvensen az elsűlyesztés sorsára kerültek ezen az "új", furcsa Nolblog-felületen. Gyakorlatilag egyetlenegy sem jutott túl a friss bejegyzések tiszavirág életű felületén, mióta az "új" gárda igazgatja a Nolblogot. A személyi sérelmen túl (amire majd röviden kitérek, bár elég nyilvánvaló a dolog), a legméltatlanabb és legbántóbb, hogy csalódnom kell a saját oldalamban (mármint a Népszabadság vonatkozásában), abban az oldalban, amivel kapcsolatban nem szabadna felmerülnie ezeknek a kafkai vonatkozásoknak. Kirekesztés, homályos, ki nem mondott indokok, hatalmi allürök, személyre szóló titkos és meg nem indokolt hátrányos döntések - ezek a hatalmi rendszerek jellemzői. Ilyeneknek nem szabadna előfordulni a társadalmi igazságosságot, magasabb erkölcsi alapállást képviselni hivatott oldalon. Ha ez előfordul, ott óriási a baj és óriási a károkozás!

A Nolblog szerkesztői saját alapos tapasztalataim szerint mégis pont ezt teszik. Összeállíthattak valami féle listát anélkül, hogy az azon szereplőket erről, vagy a lista összeállításának szempontjairól értesítették volna, majd a listán szereplőktől a szélesebb publikálás lehetőségét megtagadják. A sajátjaiktól elsősorban! Ez olyan fajta viselkedés, olyan fajta bűn, ami miatt a Nolblog bűzleni kezd! Nem a Vereckéktől, nem a kriptonácik fröcsögésétől - azok többé-kevésbé, ha névtelenül is, de konzekvensek és kiállnak saját randaságuk mellett. Hanem ettől! És ettől az ember az 50-es években kezdi érezni magát. Ha van a Népszabadságnak társadalami feladata és ilyen iránti elvárás, hát ez, aminek a megnyilvánulásait tapasztalom, pont nem az! Ez a felület gyanús lett, manipulált, egyesekben jogosan félelmet, rossz érzéseket keltő! A szerkesztők - saját kezdeményezésből, vagy utasításra - többünket a sajátjaik közül kirekesztenek! Szinte témától függetlenül. Ahogy ez, vagy ezek a szerkesztők ráfekszenek a rájuk bízott Nolblog-ra, az valami hihetetlen!

Említettem, hogy röviden foglalkozom azzal is, miért sérelmes ez a fajta névtelen, indokolatlan, elvtelen kontraszelekció a fenti, elvi szemponton túl is számomra. Egész egyszerűen azért, mert érzelmeket, munkát, kreativitást fektetek be egy-egy általam fontosnak szánt bejegyzésbe, amikkel általában célom van. A cél mások, az olvasók felvilágosítása, meggyőzése, időnként csak szórakoztatása vagy ismereteim megosztása. Ezt a célt az olvasottság biztosítja, aminek feltétele, hogy a Nolblog többé-kevésbé állandó és szüknek mondható legbelső közönségén túl mások is olvashassák a postot. Ez csak úgy történhet meg a Nolblog szerkezeti sajátsága miatt, ha a post felkerül az ajánlottak közé. Ekkor a post automatikusan megjelenik más felületeken is, valamint hosszabb ideig olvasható. Ezt akadályozza meg tudatosan és konzekvensen a szerkesztő.

Ilyen körülmények között postok írása természetesen értelmét veszti - alighanem ez is a szerkesztő, vagy az őket instruáló célja. Ezzel természetesen azon szélsőséges jobboldaliak malmára hajtják a vizet, akiknek vörös posztó szokott lenni az álláspontom hangoztatása.

Külön kitérnék még egy epizódra, am ifájdalmasan rámutatott a közlések megtagadásának tényére, egyben káros voltára. A gazai övezetbe tartó "békeflotta" akciója körüli publikációkról van szó. Az esemény idején a világban, de a magyar médiákban is ünnepet ültek az antiszemiták. Tombolt a mocskolódó vádaskodás, hazudozás, az antiszemita fröcsögés, hangulatkeltés. A Népszabadság e témát érintő cikkeit követő nyilvános kommentek jó része is ilyen volt, elárasztva a lapot. Magam, ellensúlyozandó ezt a tendenciát, akkor egy héten belül négy olyan alapos bejegyzésben foglalkoztam az üggyel, amiket a mai napig legjobb írásaim között tartok számon:

http://gordon.nolblog.hu/archives/2010/06/01/Gazai_humanitrius_akci

http://gordon.nolblog.hu/archives/2010/06/02/Izrael_s_a_vilg-kzvlemny

http://gordon.nolblog.hu/archives/2010/06/03/Cserben_hagyja_az_EU_Izraelt

http://gordon.nolblog.hu/archives/2010/06/07/Gza_-_az_larc_lehullik

Ezek közül egyetlen egy sem élte túl a friss bejegyzések felületét, súlyos politikai mondandója dacára egy kiélezett, szélsőséges helyzetben. Valami nagyon bűzleni kezdett ezzel! Ez már súlyos ügy volt, igen gyanúsnak nevezhető felhangokkal!

Végezetül, mit fogok hát tenni, hogyan határoztam? A nem politikai-társadalmi-történelmi jellegű írásaim [mint pl. az eddig a Népszabadságnak közel 25 000 valódi olvasót (és nem a sárdobáló vita miatt pár napig oda járókat) generáló "Négykerekű nosztalgiák"] közlését, mint már egy ideje teszem, nem folytatom itt a Nolblogon. Témám a technika, tudomány, történelem, érdekességek, stb. területén lenne elég, de ezeket jobb időkre tartogatom.  Politikai, társadalmi, történelmi-elemző írásokat sem helyezek el rendszeresen a továbbiakban. Mindezekkel kivárom, amig a jelenlegi szerkesztők elődjeik sorsára jutnak. Ha valami nagy disznóság történik a magyar politikában, közéletben, annak talán hangot adok időnként, vagy belinkelem máshol elhelyezett írásomat. Ha a szerkesztő(k)nek (Bialko vagy mások) mondandója, magyarázata lenne az ügyben számomra, mailen magtalálhatnak (mailcímem a regisztrációm révén ismerik, de itt is megkérdezhetik kommentként). Ha valami mégis nagyon kikívánkozik belőlem és megírom, azt korábbi dátummal helyezem majd el, így nem szerepel a blog-felületen, de utólag megkereshető  - naplóként saját magam (és más esetleg érdeklődő) számára. 

Azoktól, akik az utóbbi közel 3 évben szívesen olvasták postjaimat, elnézést kérek (a szerkesztők miatt is) és számukra csak annyit mondhatok, idővel találkozunk majd még itt a Nolblogon.

 

PS. Nem tettem volna mindezt szóvá, ha csak a személyemet érintené. Sajnos azonban a dolog ezen jóval túlmutat - negativ értelemben.

0
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Orbán: "Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit TESZEK" - idézet a Vezér külföldnek szánt ars poéticájából. Belső használatra egészen más fajta a forgatókönyv. Mondhatnánk, pontosan a külföldnek szánt zsongító szöveg ellentéte. Mára világos, súlyos bajok vannak mindkettővel: azzal is amit mondanak, azzal is, amit tesznek.

Összekapcsolnám a címet (Lózungország) azzal a megállapítással, hogy az itthoni nagyérdemű számára írt és alkalmazott forgatókönyv 180 fokkal szemben áll a külföldnek szánt szöveggel. Itthon arra koncentrálnak Orbánék, hogy a hívők arra figyeljenek, amit MONDANAK! Az pedig, amit mondanak, a szimbólumok világában mozog. Azt mondja Orbán, ami ezen a területen kielégíti a büszkeségre, önérzetre éhes tömeget. Az ezzel a semmibe se kerülő táplálékkel jóllakott hívősereg aztán már lenyel mindent, fel sem fogja, mit tesznek Orbánék velük is.

Pedig az nem semmi!! A negyedéért is felgyújtották volna Budapestet, ha Gyurcsány alatt történt volna. Mert pl. mi az amúgy szükséges 300 Ft-os vizitdíj a 27%-os ÁFA-val szemben? Bakfitty! A lista fájdalmasan hosszú: a bérből élő alkalmazottak jogainak teljes felvizezése a Munka Törvénykönyvének megerőszakolása által, a legnagyobb jövedelműeknek legkedvezőbb új adótörvények, a demokratikus intézmények és szabályrendszer kiüresítése, a jogállam megerőszakolása a bíróságok függetlenségének aláásásával és az ámokfutó egyoldalú törvényalkotással, államvallás eröltetése, hibás gazdaságpolitika, történelemhamisító tendenciák, szélsőjobbos szemét eltűrése, média kisajátítása, erőszaktétel kultúrális, ideológiai, jogalkotási, gazdasági és más területeken, általában az arrogáns egypárti uralkodás egy ma 20 % körüli népszerűséget felmutató párt részéről - nem folytatom... Ez az, amit valóban TESZNEK.

 De tanultak Rodolfó mestertől, akinek jelmondata volt: "Csak a kezemet figyeljék!" Ezt kissé megváltoztatták ugyan, a kéz helyét a száj foglalja el, de csakúgy, mint Rodolfó mesternél, a figyelem elterelése, illúzió keltése a cél.

Rodolfo sikeres volt az illúziók megteremtésében, a nemlétező elhitetésében. Az ő eszközei a hallatlan ügyesség mellett a rekviziták voltak.

Orbánék is rekvizitákkal dolgoznak, ezek azonban a fizikai tárgyak mellett ( Szent Korona, koronás régi-új címer, árpádsávok, operettegyenruhák, stb.) az ideológiai/érzelmi területen használt gagyi eszközökben merülnek ki. Na, ezek azok a bizonyos lózungok!

- Nevetségesen "egyszerű" már az első ilyen gagyi lózung is: "Bántják a magyart". Minden őket érő valós kritika a magyarság ellen irányul. Az a tény és magyarázat, hogy a kritika nem a magyarságot, hanem Orbánékat illeti, lepereg Orbánékról, de a hívőkről is. Elfogadják, elhiszik, hogy Orbán és a Fidesz egyelő a magyarsággal. (Ma Fidesz= 20 %!)

- Ide tarozik az üldöztetés mitoszának megteremtése mellett az ellenségkép megalkotása. Mert ellenség, külső és belső, az van dögivel! Különben ki bántaná a magyart, igaz? Logikus ez! Külső ellenség az EU, az IMF (mindkettőnek tagjai vagyunk), az USA, a "nemzetközi tőke", a szomszéd népek, a "nemzetközi zsidóság" és Izrael, az ateisták, valamint a karthagoi birodalom. Ezek mind a magyar vesztét akarják.

A belső ellenség sem nyugszik! Baloldaliak, liberálisok, ateisták, zsidók, idegenlelkűek, hazátlanok, cigányok, csövesek, filozófusok ... Ezek is mind ártani akarnak a magyarnak. Ezért aztán nem is magyarok ezek. Azok csak mi vagyunk, fogjunk is össze mi igazi magyarok ezek ellen. Ennek legjobb módja pedig a Fideszre való szavazás, miután az az igazi magyarok igazi pártja.

- Kedvenc gagyilózung még az eszköztárban a "Megvédjük a családot" is. Jól hangzó nonszensz, valójában üres, értelmetlen jelszó. Mert könyörgöm, ki ellen kellene megvédeni? Hiszen a családot senki sem támadja, mindegyik kormány (és nem csak az elmúlt 20 évben) lehetőségeihez mérten támogatni igyekezett a családokat. De a lózung jól hangzik, egyben arra utal (konkrétumok nélkül), hogy a gaz ellen (értsd: nem- fideszes) nem átallja még a gyerekeket, a családot is támadni. Az örökös kekeckedő erre megjegyezhetné, hogy maga a Fidesz árt a legtöbbet a családoknak milliók elszegényítése által, de csitt, ez nem hazaffyas szöveg!

- Alaplózung Nagymagyarország gondolata is a mai Európában. Ilyen valójában nemigen volt, inkább ennek egyes részei különböző időkben tartoztak Magyarországhoz. A "történelmi" Nagymagyarország csak a kiegyezés utáni 47 évben létezett, az I. Világháborúig. Ennek lakossága valamivel 50 % alatti arányban volt magyar (pl Kárpátalja esetében 11%). Apropo, megkérdezte valaki a dalmátokat, vagy mondjuk horvátokat, akarnának-e magyar alattvalók lenni? Mindez természetesen nem befolyásolja a Nagymagyarország mai sértett visszakívánóinak lelki és szellemi világát.

Van még egy rakás eszköztáron a gagyiból, a vallásos érzésekre való építkezéstől a rasszizmussal való kacérkodáson át az önfényező hazugságokig és tiszta történelemhamisításig. Mindez semmibe sem kerülő, könnyen emészthető táplálék. Kell ez a valódi eredmények és értékek helyett ill. híján ilyesmivel is megelégedő híveknek, meg is kapják. Törődjetek ti csak Istennel, családdal, hazával (kinek lehetne ezek ellen kifogása, tényleg!), mi majd kézbe vesszük a többit, ne legyen erre gondotok! Nem véletlen, hogy az új oligarchák, Szélestől Csányiig mind táboron belül vannak.

Lózungok, lózungok, lózungok... Hamisak, rosszindulatúak, figyelemelterelőek. Ez is a céljuk, ezt sokaknál el is érik. Még, egyelőre.. Könnyű szellemi/érzelmi táplálék, egyfajta drog, valóságtól való menekülés. Könnyű elfogadni, a sértődöttség állapotába esni, erőfeszítést sem kell tenni a valóság feldolgozására. Még működik sokaknál. Egyelőre... Ez egy ilyen ország. Lózungország...

1
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

A  2. Világháborút megelőző időszakban a náci Németország egy sor megállapodást kötött különböző államokkal ill. nemzetközi szervezetekkel. Ezeket a megállapodásokat Hitler aztán sorra semmibe vette, ill. felrúgta.

Külügyminisztere, Ribbentrop egyszer aggodalmát fejezte ki Hitlernek aziránt, hogy a folyamatos szerződésszegések végül aláássák a német fél hitelét. Hitler csak nevetett! Ribbentrop, emiatt sose aggódjon, mondta. Úgyis azt tesszük, amit akarunk, a többi nem számít. Mire észretérnek, már késő számukra. Így is lett. Az utolsó aktus, ahol a naiv fél még hitt Hitlernek, az 1938-as Müncheni Egyezmény volt. A továbbiakat ismerjük...

A dolog szinte komikus hasonlósággal lejátszódott Moszkvában is. Roosevelt elnök és Sztalin egy fajta szellemi-erkölcsi-politikai párbajt vívtak a háború éveiben. Roosevelt végig azt gondolta, hogy hatni tud Sztalinra Európa jövőjét illetően, ezügyben bízott a demokratikus államrend megvalósulásában Európában, Sztalin alatt. Hitt Sztalin ezirányú ígéreteiben, a megkötött megállapodásokban. Sztalin, aki tudott gentlemanként viselkedni, felelős államférfiként mutatkozni és tiszteletteljes hangot ütött meg Roosevelt-el szemben, végül győztesként került ki ebből a "párharcból", kijátszva az elnököt.

Külügyminisztere, Molotov, aki pontosan tisztában volt Sztalin elképzeléseivel Kelet-Európa háború utáni sorsát illetően, a sztalini ígéretek és megállapodások láttán aggodalmát fejezte ki Sztalinnak ezügyben. Sose aggódjon, Molotov, válaszolta Sztalin. Úgyis azt tesszük, amit akarunk, a többi nem számít. Ezt a katonai és politikai valóság biztosítja számunkra.

Jelenleg ébredezik a nemzetközi közvélemény a Magyarországon zajló antidemokratikus folyamatokat illetően. Látják a demokráciát biztosító intézményrendszer elfoglalását, pártkatonákkal való feltöltését, látják a törvényalkotást, amelyik bebebtonozza a jelenleg hatalmon lévők hatalmát, törvényi úton lehetetlenné téve leváltásukat.

Ugyanakkor Magyarország még tagja sok nemzetközi szervezetnek, tagja a NATO-nak, tagja az Európai Uniónak. Ezek a szervezetek kezdik szóvá tenni az alapelveik elleni jelenségeket Magyarországon. Orbán és emberei tárgyalásokat folytatnak ezügyben. Már eddig is ígéreteket tettek és bizonyosan újabb ígéretek, megállapodások aláírásával igyekszenek majd időt nyerni.

Vajon betartják-e majd ezeket az ígéreteket, megállapodásokat? Ezek szellemében cselekszenek majd? Vagy pedig formálisan ugyan betartják, de új törvényeket hoznak, a régiek szellemében, jót röhögve a naiv tárgyaló fél háta mögött?

Végül talán Martonyi külügyminiszter is szóvá teszi aggodalmait a cinikus játék lehetséges következményeit illetően. Orbán és sleppje válaszát illetően aligha lehetnek kétségek...

0
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Éppen olvasom egy svéd gazdasági lap mai kiadásában, hogy a kormány megcsapolja Magyarország valutatartalékait. Ezúttal 200 milliárd Ft-ról van szó. A kétségbeesett lépésre a költségvetési lyukak betömésének szándéka vezette Orbánékat.

A magyar sajtóban olvasom, hogy a kormány ráteszi a kezét a magánnyugdíjak maradékéra is - hasonló céllal. Megtudhatjuk továbbá, hogy a dohányárúkat sújtó újabb adóemelés lesz hamarosan, erősítendő a nyomorúlt költségvetést.

Végül, de abszolút nem utolsó sorban meg kell említeni Orbánék új ország-eladósítási akciójának eredményét: 20 milliárd Euro (6000 milliárd Ft!!!) újabb kölcsön az IMF-től.

No persze, mindezt azonnal megmagyarázzák a királyi TV-ben és saját médiabirodalmukban. Mindennek más az oka! Az elmúlt nyolc év (tökünk tele ezzel!), a nemzetközi gazdasági helyzet, spekulánsok támadásai, az ellenzék, meg a mostoha időjárás. Különben meg tul. kép. jó ez nekünk, mert így ráállunk a fenntartható fejlődés útjára, lerakjuk a szocializmus alapjait (vagyis izé...) és ettől függetlenül azért is megmutatjuk a minket irigylő világnak, bla-bla bla. Egyfolytában segítjük a magyart, még Trianont is visszacsináljuk! Megy a süketelés ezerrel.

Namost mindez egy dolog, bár nem akármi! Drágul az élet, eladósodunk, nemzetközi tekintélyünk csökken (ha ez még lehetséges egyáltalán), hitelminősítésünk úgyszintén. De legalább tanulnának belőle a fijjug! Valakinek ki kellene közülük mondania: elqúrtuk, nem kicsit, NAGYON!! (Gyurcsány megtette!) De nem teszik! Helyette támadnak, pótcselekvésekkel ámítják magukat meg a híveket, másokra mutogatnak, ellenségességet szítanak, nyomják a nemzetikereszténykonzervatív sódert - ehhez értenek, ez eddig bevált. Pedig a dolog végtelenül egyszerű: eltolták, mert nem rátermettek és mert zászlólengetésből, nacionalizmusból és hepciáskodásból nem lehet megélni. Abból ez lesz, ami lett. (És még nincs vége...)

Tehát ez egy dolog. De legalább ilyen fájdalmas, hogy minderre továbbra is bambán bólogat a hívők milliós serege. Gyurcsány 20 IMF-milliárdja rossz dolog, Orbán 20 IMF-milliárdja jó dolog! Gyurcsány ÁFÁ-ja rossz, Orbán ÁFA-emelése jó! Gyurcsány vizitdíja rossz, Orbán gyógyszerhozzájárulás- csökkentése jó! Bármit lenyelnek, csak le legyen öntve egy kis mi-magyarok-egymásért-és-a-világ-ellen nemzeti sziruppal! Ezzel még mindig bármit el lehet adni.

Van egy érzékletes kép, mondjuk nevezzük egymondatos tanmesének, ami tökéletesen ide illik: A fazékban fővő rák megemeli a fazék fedőjét és felsóhajt: de jó illata van!

Ezek után lehetne még röviden polemizálni a rák hátra lévő karrierjéről, de minek...

 

 

1
6 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

A címben szereplő téma előző postom mellékszálaként bukkant fel, de már ott önálló életet kezdett élni.

Maga az előző post a szerencsétlen "emberiesség elleni bűnök" megfogalmazású bűn-fogalomkör keletkezésével foglalkozik és végül tisztázódott az ügy. (Az "emeberiesség elleni ..." megfogalmazás azért került használatba, mert az "emberiség elleni ..." már foglalt a magyar jogban - fejezet - ill. összefoglaló névként, talán meggondolatlannak mutatkozott akkori döntés alapján.) Mindennek felgönygyölítése előző postomban olvasható: http://gordon.nolblog.hu/archives/2011/12/03/Kiegundefinedszundefinedtve_Emberisundefinedg_kontra_emberiessundefinedg_-_egy_jogi_zagyvasundefined/

 A post kommentjei között felbukkant azonban egy, a post felvetéseihez kapcsolódó téma, amely, úgy gondolom, külön postot érdemel. Hozzászólt a témához egy fiatal nemzetközi jogász, aki szorgalmazza a "Crimes against humanity" -magyarra fordítva jobb híján emberiesség elleni bűnök - nemzetközi törvény(csomag) magyar törvénykezésbe való beiktatását. Elsődleges célja ezzel, hogy ennek alapján magyar bíróság elé állíthassák az 1956-ot követő perek/megtorlások felelőseit. (Törvényjavaslatát egyelőre elutasították.)

A post sajnos nem került fel az ajánlóba, így ez a felvetés már nem kerülhetett megtárgyalásra, pedig nagy, súlyos téma. Magam válaszoltam fiatal jogászunk felvetésére, ezt a komment formájában szereplő választ feltenném a post gerincének szánt bevezetőként, egyben fő témamegjelöléseként:

"@Gellért Ádám

Kedves Ádám, először is emondanám Neked, miután feltehetően nem vagy ismerős a Nolblog belső életével, hogy ez a diskurzus feltehetően már csak kettőnk között folyik, mások már (kis kivételtől eltekintve) nem olvassák-olvashatják.   ...  [A kipontozott mondatot, amit előző postom utolsó kommentjében lehet továbbra is  olvasni, azért vettem itt ki a szövegből, mert részben nem tartozik szigorúan jelen post támájához, részben a bajkeverés elkerülése végett . (a szerk. ) ] Azért a diskurzus érdekes lehet és lehetséges, hogy végül ezt külön postként felteszem.

Akkor hát reagálnék az utolsó kommentedre. Érzékelem, hogy a téma tárgyalása átcsúszik a "Lex Biszku" és az ezzel kapcsolatos hazai megfontolások felé, ami talán nem hiba, de az én eredeti postom nem ezt célozta meg. Én tisztázni szerettem volna az "emberiesség"-téma körüli zavar okát és azt, mi itt a valódi tényállás. Ez sikerült is, többek között a Te közléseid révén - köszönet ezért!.

Foglalkozzunk akkor hát a Te általad felvetett problematikával, ami szerintem úgy foglalható össze, hogy elképzelésed szerint le kellene folytatni az 56 utáni megtorlások értelmi szerzői és elkövetői elleni eljárásokat, ezeket emberiesség ellen elkövetett bűnökként kezelve és az ide vonatkozó nemzetközi törvénykezésre támaszkodva. Hogy ez valóban lefolytatható legyen Magyarországon (és nem egy nemzetközi törvényszék előtt), a nemzetközi törvények (nevezetesen a Crimes against humanity) magyar megfelelőjét kell létrehozni, véled, és beiktatni a magyar törvénykezésbe. Aztán mehet a vonat... Ugyanakkor mindezt politikamentesen képzeled végrehajtani.

Megnéztem az általad belinkelt felvételeket. Láttam, hogy fiatal ember vagy, de felkészült nemzetközi jogász és éretten, meggondoltan fejezted ki magad a Havas-műsorban.

Én itt a jogi vonatkozásokba nem szeretnék elmerülni, részben, mert nem vagyok jogász, részben mert egy ilyen szinten, fórumon ez amúgy sem nyerő stratégia. A dolog lényegében amúgy sem egyes személyek megbüntetéséről szól, hanem történelmi igazságtételről és a múlttal való szembenézésről. A per és a törvénykezés, majd az ezt követő esetleges eljárás is végül ezt szolgálná.
Ezért had kezdjem a végén, a problematika felvetését említő utolsó mondatommal, a politikamentességet illetően. Ez, kedves Ádám, manapság nem elképzelhető! Ma a pártpolitika és ezen túl a szekértáborhoz való tartozás (ami a sok éve tartó megosztó Fidesz-stratégia eredménye), mindent áthat, mindent felülír. Nem fejtem tovább ezt a szálat, inkább elkülönítem a témához kapcsolódó többi gondolatomat.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az 56-os megtorlás (228 halálos áldozat a ténylegesen végrehajtott ítéletek nyomán) egyértelműen az emberiesség ellen elkövett bűnök valamelyik kategóriájába esik. Persze, részben politikai perek, ha úgy tetszik koncepciós perek voltak ezek, ill. egy részük ill. vonatkozásuk. De a történelem szárnycsapásai nem itt és nem ekkor kezdtek el suhogni, azt gondolom. Azon kívül voltak 56-nak olyan vonatkozási is, amik valóban felelősségre vonást kívántak.
Összességében 56 teljes és végleges, lezárt megítélése még nem történt meg szerintem (nagy vonalakban azért igen) és ezt pont a mai, szinte hisztérikus magyar állapotok közepette pont most nem is lehet várni.
Tudom és megértem persze, hogy a leendő per(ek) nem is ilyen igényt szolgálnának és egyetértek azzal, hogy valódi bűnöseket felelősségre kell vonni. Mégis, feltehetően úgy a mindehhez szükséges törvényalkotást, mind a pert az ítélettel együtt politikai poénnyerésre, sőt megfélemlítésre alaposan felhasználnák.
Biszku és mások ellen gondolom más alapon is el lehetne járni, ha valóban bűnt követtek el. Valahol ágaskodik bennem az ellenállás aziránt is, hogy a legsúlyosabb vádakat, az emberiség (és itt most valóban nem emberiesség) ellen elkövetett bűnöket (náci és egyéb iszonyatok) kezelő törvényeket fordítsuk a Kádár-éra szereplőivel szembe, egy szintre hozva ezeket az embertelen tömeggyilkosok iszonyatával. Nem szolgálták ezt meg és a történelmet sem lehet bíróság elé állítani - bár ezt a laikus meggondolást egy jogász nem szereti feltehetően.
Magam postot írtam 1956 megítéléséről a saját szemszögemből :

gordon.nolblog.hu/archives/2009/02/18/56_dilemmaja/ , olvasd el, ha érdekel egy nálad tán 30-35 évvel idősebb valaki álláspontja (bár tudom, ilyesmivel Dunát lehet rekeszteni). Megírtam saját 56-os emlékeimet is: gordon.nolblog.hu/archives/2010/10/22/56-os_emlkeim/  .

 Mindkét post esetében érdekesek a kommentek is!"

 

Eddig a saját kommentem/válaszom. Ezek után felteszem ill. szavazásra bocsátom a kérdést:

-Kell Magyarországnak egy Lex Biszku?

- Kell pont most Magyarországnak egy Lex Biszku?

- Lehetséges-e egy ilyen per lefolytatása ma Magyarországon anélkül, hogy ez maga is ne idézné fel a korábbi koncepciós perek árnyait?

- Vádlottak padjára ültethető a történelem Biszkuékkal együtt?

- Ha valóban elkövettek komoly bűnöket az 56 utáni bírósági eljárásokat lefolytatók, miért maradt el ezek felelősségre vonása?

Sok kérdést felvet mindez, ezeket már az amúgy is hosszú postban nem tárgyalnám, a komment felületen a hely viszont minderre nem korlátozott.

 

0
0 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Új információk birtokában ki kell egészítenem a korábban feltett postot. Tisztázni kell ugyanis a fogalmakat és magam sem szeretném, ha a post tisztázatlanságokat tartalmazva kerülne archiválásra. A tárgyilagosság kedvéért változatlanul meghagyom a post eredeti szövegét, majd ezután felteszem az új információt tartalmazó szövegrészt, megkülönböztetésül kék színben.

 

A post eredeti, változatlan szövege:

Régi vesszőparipám, hogy ahol látom, szóvá teszem a tévesen alkalmazott "emberiesség elleni bűntett" kifejezés helytelen és káros voltát. Miután az MTI ezt a fogást konzekvensen alkalmazza és a napilapok ezt kritikátlanul elfogadják és közlik, írtam és elspóroltam egy rövid cáfolatot/magyarázatot, amit a jövőben újra - és újra kommentként be szándékszom tenni az ilyen tartalmú cikkek után. Ez itt alább dőlt betüs szövegrészként olvasható. 

Van azonban a dolognak egy lényeges oldala! A hivatkozott angol nyelvű törvénykategória félrefordításának oka van,alighanem tudatos cselekmény ill. szándék következménye. Ezt igyekszem a továbbiakban megvilágítani.

Először a dőlt betüs leendő komment-szöveg:

"Ugyan már feladtam, hogy korrigálni próbáljam az MTI makacs tevékenységét a tudatlanság terjesztése területén, de mégis ide kívánkozik a dolog.

Tehát, kedves MTI: emberiesség elleni bűntettet a nemzetközi jog valójában nem ismer! Nem emberiesség (humanitás, emberséges alapállás, stb), hanem EMBERISÉG elleni bűntettről lehet beszélni!

A fogalom háttere a náci bűnösök ellen lefolytatott nürnbergi bírósági eljárások, mint azt a legtöbben tudják. Erre a persorozatra alkották meg a fogalmat nemzetközi jogászok, azzal a megfontolással, hogy azokat a bűnöket, amit azóta EMBERISÉG ellen elkövetett bűnöknek nevez a világ, az elkövetők az egész EMBERISÉG ellen követték el. Azért, mert ha ez folytatódna, ha ezt megengednék, azt az egész emberi populáció, az egész EMBERISÉG szenvedné meg. Ilyen bűnökkel az EMBERISÉG nem élhet együtt, nem létezhet, végső soron ez az EMBERISÉG pusztulását okozná. A bűn ezért az egész EMBERISÉG kárára, az ellen irányult, ezért hívják EMERISÉG ELLENI BŰNTETT-nek.

Tehát ismét: EMBERISÉG elleni bűntettről beszélünk és nem emberiesség elleni bűntettről, tisztelt(?) MTI!!!!"

 

A nürnbergi per vádlottainak egy csoportja

 

Álljon itt végül a káros gyakorlat okairól a következő gondolatsor tőlem (vastag betüs szövegrészként):

A magyar jogalkotás az utóbbi években becsempészte a zavaros, nem definiált "emberiesség elleni bűntett" fogalmát a jog- és köztudatba. A fogalom ugyan nem definiált és zavaros jogi hátterű, mégis igyekezet mutatkozik ennek használatára - elsősorban irányzott politikai céllal (elévülési kérdés, politikai ellenfelek elítélése, bosszú/megfélemlítés).

A lehetőséget erre az eredeti angol nyelvű kategória-megnevezés (crimes against humanity) gondatlan (vagy nagyon is gondos, ám tudatosan félreértelmező) magyarra történő fordítása adja. A "humanity" szó ugyanis többes jelentésű (nem ritka ez a legtöbb nyelvben) és emberiséget (az emberi fajt, az emberek összességét), egyben emberiességet (humanitást, emberséget) is jelent. Használják még humán (tan)tárgyak megjelölésére is. A nemzeközi jog azonban kizárólag EMBERISÉG ELLENI BŰNTETT értelemben használja. Talán szerencsésebb lett volna "Crime aganist mankind" megfogalmazással útjára bocsátani a jogi kategóriát annak idején, de a nürnbergi perek idején a dolog egyértelmű volt, amit a per amerikai főügyésze, Robert H. Jackson nyomatékosít is vádbeszédének bevezetőjében, elmagyarázván, hogy a fenti kategória bűneit elkövetők az emberi nem ellen vétenek, az ilyen bűnök az emberiség fennmaradását veszélyeztetik, ezért az egész emberiség a károsult.

Hogy a magyar félrefordítás célzatos és feltehetően tudatosan zavaros, ködösítő, de mindenképpen hibás, mutatja az a vonás, hogy a nemzetközi törvénykezésre hivatkozik alapként, az ott megfogalmazott és alkalmazott "crimes agaist humanity" szerinti törvénykezésre, de alkalmazásában áthágja azt, saját célaira eltorzítva. A nemzetközi törvénykezés ugyanis leszögezi, hogy a nemzetközi törvénykezés kategóriáiba eső bűnök (háborús, népellenes, emberiség elleni bűntettek) és elkövetőik elleni ügyekben nemzetközi bíróság az illetékes. Leszögezi azt is, hogy emberiség elleni bűnök esetén nincs elévülés. Magyarországon manapság azonban hazai aktőröket akarnak itthon elítélni, a legtöbb esetben jogi szempontból elévült ügyekben. Miután erre az addig érvényes magyar jog nem biztosít egyértelmű lehetőséget, megpróbálnak a nemzetközi jog "emberiség elleni bűnök" kategóriájára hivatkozni, amely kizárja az elévülést. Ugyanakkor a hivatkozott törvény azon megállapításának kikerülésére, amely szerint az ilyen ügyekben csak nemzetközi bíróság az illetékes, "magyarítják" a dolgot, egyben átfogalmazva a jogi kategóriát "emberiesség elleni bűntett"-re. (Nevezhetnék éppen humanitás elleni, vagy akár embertelenség elkövetésének bűneként, így azonban eltünne a nezetközi jogra való hivatkozás lehetősége.) Így próbálnak nyelvi és eszmei zavart keltve az elfogadott nemzetközi jogra hivatkozva hazai joggyakorlatot teremteni az elévülés és büntethetőség körül.

Alighanem ezért választották az előző rendszer egyes szereplői, sőt a jelenlegi politikai ellenfelek elleni vádemelés eszközeként az emberiesség elleni bűnelkövetés zavaros megfogalmazású vádját, kikölcsönözve a nemzeközi jog emberiség elleni bűnelkövetés fogalmának súlyát és az ezzel járó elévülhetetlenséget.

                --------------------------------------------------

Akkor lássuk tehát az új információt tartalmazó szövegrészt.

Világossá vált, hogy a zavarok oka az emberiség elleni bűnöket tárgyaló törvények időbeni alakulásában is keresendő, a nyelvi problematika mellett.

A történet gyakorlatilag a Nürnbergi Perekkel kezdődik (bár utalás emberiség elleni bűnökre korábban is előfordul, ám ezek részletesebb jogi definiálása nélkül). Itt a győztes hatalmak három jogi kategóriát állítottak fel az elkövetők büntethetőségének és ezek jogszerű tárgyalhatóságának érdekében.

1. Háborús bűntettek.

2. Béke elleni bűntettek.

3. Emberiség elleni bűntettek (Crimes against humanity).

Itt a 3. kategóriánál tehát megjelenik már az ominózus kifejezés! A "Crimes against humanity" itt egyértelműen emberiség elleni bűnöket jelent formailag és tartalmilag. A kategória ekkor magában foglalta a gyilkosságot, tömeges emberirtást (későbbi, 1948-tól érvényes szabatos megfogalmazásban: népirtást), deportációt, rabszolgaságba taszítást, politikai, faji, vagy vallási alapon történő üldözést és civil lakosság elleni embertelen fellépést - mindezt rendszerbe állítva, tömegesen elkövetbve. Ezt ekkor még csak háborús állapotokra értelmezték!

Eddig az eredeti kategóriameghatározás!

Ugyanakkor már ekkor fellép egy kettősség, miután a per amerikai főügyésze bevezető vádbeszédében mindhárom kategóriát (tehát az elkövetők bűneinek összességét) az egész emberiséget sújtó bűnnek nevezte, amik az emberiség túlélését veszélyeztetik. Ezzel az összes tárgyalt bűn (mindhárom pont) mintegy az egész emberiség ellen irányulónak lett minősítve. Hangsúlyoznám a "mintegy"-et...

A nürnbergi pereket követő évtizedekben a kategóriák tartalma, főleg a "Crimes against humanity", finomításokon és bővítéseken esik át.

Kezdjük a kategóriák sorsával. A nemzetközi jog fejlődésével az eredeti három kategóriát kissé módosítják és rendszerezik, egyben egy negyedikkel bűvítik. A négy kategória:

1. Háborús bűntettek

2. Emberiség elleni bűntettek (az ominózus Crimes against humanity)

3. Agresszió

4. Népirtás

A nemzetközi jog leszögezi, hogy ezek a bűnök univerzálisak és a nemzetközi bíróságok hatáskörébe tartoznak. Külön nevet hivatalosan ugyan nem kap a 4 kategóriát tartalmazó csoport, de a köztudatban mégis emberiség elleni bűnök csoportjaként kezd élni. Hozzájárul ehhez, hogy a most már külön kategóriaként szereplő népirtás szerepel az eredeti "Crimes against humanity"-ben is. Ezzel ugyanis összefolyik az emberiség elleni bűnök fogalma a nemzetközi bíróságok hatáskörébe tartozó többi kategóriával.

Születik egy másik ellentmondás is a fenti mellett. A bűnök univerzális voltának leszögezése lehetőséget ad ad arra, hogy az ezeket elkövetők bármely országban felelősségre vonhatók legyenek. Tehát nemzetközi, kontra nemzeti bíróság.

Hogyan lett mindebből az emberiség ill. emberisesség elleni bűnmegfogalmazás kettőssége? Hiszen mindeddig csak nemzetközi jogalkotásról beszélhettünk ezeket a bűnöket illetően, ahol a kettősség nem áll világosan elhatárolhatóan fenn.

A dolog alighanem úgy állhatott elő, hogy a nemzetközi törvénykezést nemzeti, hazai törvényalkotáshoz vették mintául, mintegy leképezve azt, ezzel annak legitimitását kikölcsönözve. Talán annak nyomán, hogy az univerzalitás elvét követve lefolytathassanak eljárásokat Magyarországon is, amire az elv lehetőséget biztosít.

Ugyanakkor ehhez nem lennének szükségesek új, hazai törvények, hiszen a bűntettek tárgyalását a nemzeközi jog már részleteiben szabályozta, a rendszer kész és kiforrott. A hazai törvények megalkotását ugyanakkor nem tiltja semmi.

No, ezeknek a hazai, a nemzetközi törvényeket leképező törvényeknek a megalkotásánál keletkezett a zavar! Részben átvették és tovább zavarosították az eredeti nemzetközi jogrendszerben mutatkozó zavarosságokat, részben újakat tettek ezekhez, az eredeti tartalom módosításaival. Ennek jegyében külön kategória lett a már Nürnbergben megfogalmazott, bár nem világos kategóriaként jelentkező "Emberiség elleni bűntettek" (ami az eredeti 3 pont összességeként jelentkezett ott és akkor, később egy negyedikkel bővülve, Nemzeközi Bírósági hatáskörrel ), valamint az eredeti, később kíbővített "Crimes against humanity".

A magyar "Emberiség ellei bűntettek" csoprtkategória-megnevezés már eleve hibás, amennyiben a nemzetközi megfelelőt akarná átvenni, ilyen ugyanis nincs, csak a köztudatban-köznyelvben szerepel emberiség elleni bűnökként - Nürnberg óta. Ahogy korábban említettem, a négy csoportnak tehát nincs külön összefoglaló neve. Összefoglaló név hivatalosan-jogilag nem szerepel valójában a sokat hivatkozott Római Statútumban és máshol sem. A magyar fordítási probléma a továbbiakban innen ered. Ha a "Crimes against humanity"-t (a négy csoport egyike) akarják magyarul tárgyalni, erre hivatkozni, azt már nem nevezhetik rendes nevén emberiség ellei bűnöknek, mert ezt a nevet már önkényesen igénybevették a magyar törvényalkotásban. Választották ezért a szerencsétlen "Emberiesség elleni bűnök" megnevezést. Ugyanakkor ilyen magyar törvény egyelőre nincs, csak készül.

Tehát, hogy az önkényesen létrehozott magyar "Emberiség elleni bűnök" és a régi "Crimes against humanity" kategóriákat megkülönböztessék egymástól, ezek külön megnevezést kaptak, így született meg az eredetileg egyetlen "Emberiség elleni bűnök" megnevezésből a szerencsétlen "Emberiesség elleni bűnök" megnevezés.

Ennyit az ügy történelmi hátteréről. Ugyanakkor továbbra is hangsúlyoznám, hogy a külön kategória (csak honi használatra!) tulajdonképpen felesleges, hiszen ez letisztult formában már szerepel a nemzetközi jogban. A szerencsétlen magyar megnevezés félreértésekre ad okat, amit ki is használnak, vissza is élnek vele. Ha már két kategóriát állított (ill. készül állítani) fel a magyar jogalkotás, világossá kellene tenni, hogy az "Emberiesség elleni bűnök" csoportja része az "Emberiség elleni bűnök" csoportjának -ami hivatalosan a nemzetközi jogban nem is létezik - ott csak egy "Crimes against humanity" szerepel, a négy nemzetközi hatáskörbe tartozó kategória egyikeként.

A média tendenciózusan és hibásan már csak emberiesség elleni bűnökről beszél, azt sem tisztázva, hogy a magyar, vagy a nemzetközi törvénykategóriáról van-e szó.

Továbbra is fenntartom emellett, hogy az emberiség és emberiesség elleni bűnöket majdan talmazó magyar törvénycsomag az eredeti nemzetközi törvénycsomag tartalmát módosította, hazai ügyekre ( kétséges indíttatással) passzítva azt, igyekezve kikölcsönözni az eredeti nemzetközi törvények tekintélyét és legitimitását.

Hát ennyi...

Ps. A kék szöveget is kiegészítettem (dőlt betüs szövegrész) egy felvilágosító magyarázattal.

 

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Ady szavai óhatatlanul, kikerülhetetlenül felötlenek a vígasztalan magyarországi állapotokra gondolva.

Márpedig erre gondolni elkerülhetetlen, miután mindennapi életünről, jelenünkről és jövőnkről van szó.

Azt a csökött makacsságot, amit a jelenleg regnáló országrontók felmutatnak hazudozásban, kábításban, bukott rendszerek és mélyen káros, szavatosságát vesztett ideológiák visszaeröltetésében, csak egy dolog múlja felül a magyar parlagon. Ez az őket hatalomba választók vak makacssága.

Az egyik oldalon áll, hogy a jelenlegi szakadékba rohanó politikát folytatók addig meg nem állnak, amig valóban a szakadékba nem zuhannak -az egész országot magukkal nem rántva. Ők nem térnek észhez a vég bekövetkezte előtt, az biztosnak látszik. Hisznek (vagy úgy tesznek) valamiben, mint Hitler a végső győzelemben a végső bukás előtti utolsó percben, győzelmet hazudva, ezzel további mérhetetlen károkat okozva az elkerülhetetlen bukásig, addig, amikor a valósággal már nem odázható el a szembenézés. Vagy mint Bagdad Bob, aki Szaddam győzelmét hirdette a TV helyszíni adásában, miközben Szaddam szobrát éppen egy bulldózer rángatta le a talapzatáról Bagdad közepén, az iraki invázió lezáró aktusaként. Hazudni, kábítani az utolsó percig... Őket csak egy dolog moshatja el, a választói akarat (igaz, ennek megnyilvánulási lehetőségeit éppen a szemünk előtt építik le) - ez lesz az ő Mohácsuk!

És itt jön a dolog másik oldala! Az a bizonyos választói akarat... A magyar választók többségének még ma is, minden kudarc és magtapasztalt negativum dacára kell az, amit a Fidesz nyújt nekik. Ezért félrenéznek (vagy nem érdekli őket) a napi szinten megtapasztalható valóság. Az új egypártrendszer és a pártállam kiépítése, a demokratikus rendszer leépítése, a gazdaságpolitika teljes kudarca, milliók elszegényedése, könyvégetés, újnáci/újnyilas mozgalmak-ideológiák felbukkanása a csatornák mocskából, gyűlöletkeltésre alapozott kormánykommunikáció, a munkavállalók jogainak végzetes csorbítása, ideológiai elhülyítés - sorolhatnánk akármeddig.

Mert kapnak valamit, amire áhitoznak, mint sivatagi vándor egy korty vízre. Még akkor is, ha valahol a többségük talán legbelül tudja, hogy ez a korty víz mérgezett.

Mit kapnak tehát ezek a szomjúhozó választók? Ostoba önérzetük legyezgetését -ha (természetesen hiányosan) ilyen röviden kellene ezt megfogalmazni. Ebbe sokminden belefér:

- Nemzeti büszkeség (érdem nélkül) ápolása, nacionalista/soviniszta előjellel ill. megjelenési formában.

- Vallásos érzésekre való építkezés, államvallás újbóli nemhivatalos bevezetése.

- Annak az érzésnek, képzetnek az ápolása, hogy a jobb sorsra érdemes balsorsverte magyar ellen összeesküdtek a világ sötét erői.

- Bűnbakok kijelölését a baloldaliaktól a szomszéd népeken és az IMF-en át "a zsidók"-ig - tehát felmentést a kudarcok alól.

- Jótékony hazugságot a rég -és közelmúlt bűneinek takargatására, igazolására, a háború előtti avitt világ jónak hazudásával és restaurációs kísérletével.

- Nemzeti nagy múltunk misztikumának ápolását Szentkoronástól, Szentkoronatanostól, szentjobbostól, magyar királynélküli királyi léttel.

Tovább nem érdemes sorolni, bár lenne még jócskán. A magyar büszke akar lenni és ezt nem tettekkel éri manapság el, hanem belső használatra szánt szimbólum-politizálással, amit a Fidesz tálcán nyújt neki tudatosan.

Kérdés, mennyit ér mindez? Egyelőre sokat!! Hiába minden kudarc, hiába a hazugságok lelepleződése, a nyugdíjpénzek lenyúlása, az elszegényedés (mások meggazdagodása mellett), a külvilág ítélete, az államadósság növekedése, a gyűlölködés terjedése és az ezzel együtt járó rossz közérzet. Hiába mindez, a méreg tovább hat! Ebben és csakis ebben a Fidesz által kiötlött stratégia sikeres, megtalálták a magyar választók zömének gyenge pontjait.

Kérdés, meddig fogadják el a választók ezt a méregpoharat? Hol döbbennek rá végre a legmegátalkodottabbak is arra, hogy elég volt? Hol az elég? Mennyi kár okozását hajlandók elfogadni az enyhítő opiumért cserébe? Mekkora kell legyen az a pofon, amitől végre kijózanodnak? Egy új Mohács elég lesz???

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Elesnek a tisztességes újságírás utolsó bástyái is kies hazánban?! Ennek voltam szomorú tanúja tegnap, két "cikket" olvasván ugyanabban a lapban. Hogy melyikben? Ezt a poént a végére hagyom!

Délután 14 óra tájban feltett a kérdéses lap online változata egy "cikket", meglehetősen provokáló titulussal. "A holokauszt-túlélőknek járó támogatást követeli a Mazsihisz" - harsogja a vastagbetűs cím. Tehát "a zsidók" megint követelőznek - a rohadtak!

Namost, az ilyen nem-eseményről szóló "tudósítások" -ez a nagyszámú korábbi hasonló újságcikk utániak tanulsága szerint nyugodtan kimondható - egyetlen célt szolgálnak, az ellenséges hangulatkeltést. Mert valódi esemény ugyebár nem történt, legalábbis olyan jelentőségű nem, ami újságcikket érdemelne.

Az írásból kiderül, hogy egy 2007-ben kötött kárpótlási megállapodás teljesítésének elmaradását teszi szóvá a zsidó szervezet. Ez a megállapodás a ma még életben lévő idős holokauszt-túlélők egyre fogyatkozó csoportja számára juttatna valójában jelentéktelen összeget segély ill. kárpótlásként. Személyenként évi 2-300 $-ról, azaz évi 40-60 000 Ft-ról szól a történet, talán 10-15000 ember esetében. Egy olyan összegről tehát, amiért ma mondjuk 2-3 napig lehet lakni egy magyar szállodában (zsúfoltak!) és olyanok esetében, akiket a sors (és az akkori magyar hatóságok) egy életre meghurcoltak, megaláztak, lelkileg tönkretettek, mellesleg kifosztottak (kivételek mindig vannak).

De nem is ez a lényeg valójában, a "cikket" illetően! A tartalom csak alibi. Hogy mire? Természetesen egy jó szaftos kis zsidózásra, amit a reményteljes cikk komment-felületén jogosan várhat a szerkesztő. A zsidó-téma bedobása bármilyen helyzetben hálás, olvasókat vonz, antiszemita indulatoknak ad helyet és alkalmat. Sajnos ez előre kiszámítható és erre tudatosan rájátszanak az ilyen fajta írásokat forgalmazók. Mert mint tudjuk az antiszemitizmust-zsidózást illetően: "igény az lenne rá"!! Na, ezt az igényt igyekszik a cikk felhelyezője -ezáltal a lap- kielégíteni. Mindent a közönség szolgálatában!

De ahhh, hálátlan sors! Az antiszemita mocsokáradat ezúttal elmaradt! Mindössze két komment született: egy várható primitiv szemét és ennek reakciója. Kínos...

A lap és annak aranytollú szerkesztője azonban ügye igazságának tudatában nem hagyhatja ennyiben a dolgot! Elvégre újságírók vagyunk, vagy miafene, a nagyérdeműt tájékoztatni kell, ha fene fenét eszik is. Ha kiköpte a gyerek a tejbepapit, lenyomjuk a torkán azért is!

Ezért a lap derék és ügybuzgó szerkesztője kb 4 óra elteltével ismét elővette a témát. Az előző cím nem lehetett elég ütős, gondolhatta emberünk, ezért új címmel, új cikként (az első mellett) jelent meg a szöveg, gyakorlatilag változatlanul. Most egy kis politikai sejtetés jelent meg az elmaradhatatlan "zsidó", vagy "Mazsihisz" csalogató-szó mellett a címben, imígyen: "A minisztérium hangulatkeltéssel vádolja a Mazsihiszt" -amiről természetesen szó sem volt, még a cikk tartalma szerint sem.

Végül jól számolt a mi ügybuzgó szerkesztőnk. Másodjára már megjelent a mocsoközön a komment-felületen. Azt sajnos nem írhatom, hogy a hajmeresztő lelki-szellemi mocsok párját ritkította, miután az antiszemita gyűlölködő szemét a közbeszédben már elterjedt és elfogadott Magyarországon. De azt, hogy lesújtó és gyomorforgató, azt igen. Előjön ilyenkor az összes sablon a mohó és pofátlan zsidóktól a holkauszt tagadásig és fröcsögő zsidógyűlöletig, gyűlöletkeltésig - az emberi legundorítóbb tulajdonságok legmélyebb bugyra... Mindez ma is, egy nap után is ott díszeleg a cikk komment-felületén, egyetlen komment moderálása nélkül.

A mi derénk szerkesztőnk elégedetten hátradőlhet. Egy áleseményből "eseményt" faragott, sok-sok kattintással, ráadásul alkalmat teremtett a "nép" véleményének szabad megnyilvánulásához. Mert mi másról is szólna a jó újságírás? Elvégre szabad a sajtó végre, ugyebár!

Ja, hogy mindez melyik lap hasábjain történt? A mi kedves Népszabadságunk örvendeztette meg a nagyérdeműt az épületes eseménnyel. Köszönjük!!

PS: Azért valahol még reménykedem. Lehet hogy egyszeri kisiklásról, esetleg egy nem odavaló gárda kis akciójáról lenne szó? Ez a lap eddig másokat szólított meg, más szellemiséget képviselt. Még reménykedem, hogy így marad...

0
2 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bagdad Bob, "becsületes" nevén Mohamed Said as-Sahaf, az iraki háború végnapjaiban vergődött világhírre. Az utolsó napjait élő Szaddam-rezsim információs minisztereként állt a kamerák elé és biztosította a világot arról, hogy Szaddam és dicső hadserege a győzelem küszöbén áll.

Utolsó, bizarr fellépése során meggyőzőnek szánt magabiztossággal biztosította a világot, hogy a Bagdadot éppen elfoglaló amerikai erők vereséget szenvednek és Szaddam éppen kiűzi őket Irakból. Mindezt a már gyakorlatilag elfoglalt Bagdaddal, a végső, már elhaló csatazajjal a háttérben, menekülésre készen. Ezeknek a bizarr nyilatkozatoknak köszönhetően keresztelte őt át a világsajtó Bagdad Bob névre - tulajdonképpen meg nem érdemelten jóindulatúan.

 

A Bagdad Bob név azóta fogalommá vált világszerte. A szemérmetlen, ugyanakkor nyilvánvaló, valóságidegen hazudozást testesíti meg. Az olyan hazudozást, amikor az aktuális Bagdad Bob hallgatóságát teljesen hülyére veszi, pofátlanul az arcába hazudik és mindezt folytatja az utolsó utáni pillanatig. Az se baj, ha a hazugság/félrevezetési szándék a nevetségességig nyilvánvaló mindenki előtt - csakúgy, mint ennek ténye a mindenkori Bagdad Bob előtt.

Bagdad Bob mostanában kishazánkban fejti ki áldásos tevékenységét. Buzgalma, stílusa és közönségét hülyének néző pofátlansága változatlan. Most éppen többek között Szijjártó Péter (kormányszóvivő) néven hinti a szellemi mannát a TV-kamerák előtt.

 Bagdad Bob képe azonnal beugrott, amikor a kormányellenes 100 000-es tüntetésről szólva Szíjjártó szemrebbenés nélkül biztosította a nagyérdeműt arról, hogy örülnek a melletük szóló rokonszenv-tüntetésnek.

Matolcsy-Bob sem marad sokkal el a kormányszóvivőtől. Dacára a forint mélyrepülésének - ami a nemzetközi gazdasági szakértők ítélete a magyar pénzügyi/gazdasági politika felett, dacára a növekvő államadósságnak, a bődületes megszorításoknak, százezrek elszegényedésének, a mi Matolcsynk szemrebbenés nélkül biztosítja a nagyérdeműt mindennek az ellekezőjéről.

 

Bagdad Viktor sem akar hátul kullogni a sorban. Arcizma sem rándul, miközben kijelenti, hogy Európa és a világ csodálja a magyar kormány bátor tetteit a gazdasági és politikai "nemzetmentő" döntések miatt. (Ja! Bátor, mint a ló, aki nekimegy a falnak, de persze nem azért, mert vak az istenadta, hanem mert bátor!) Mindezt a világsajtó Orbánék nacionalista-populista, antidemokratikus politikáját elítélő cikkei és az európai közvélemény egyéb egyértelműen elítélő megnyilakozásai mellett.

Persze ezek a fijjug csak a jéghegy csúcsa. Ez folyik minden téren, a kisajátított médiaúthenger lankadatlanul sulykolja a néphülyítő hazugságait.

Érdemes lenne tán a mi Bobjainknak egy röpke gondolatot áldozniuk tanítómesterük, az eredeti Bagdad Bob további "karrierjét" illetően.

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Libiában még alig halt el az öröm megnyilvánulásaként levegőbe eresztett kalasnyikov-sorozatlövések hangja, még éppen hogy csak elföldelték Kadhafit, már elgondolkodtató hírek érték el a külvilágot az új rezsim elképzeléseit illetően. Az átmeneti, éppen megalakuló hatalom mintegy az előző rezsimet elsöprő népi megmozdulás akaratát képviselve kinyilvánította: a jövöben Libiában a sharia törvénykezése lesz érvényben.

Tunéziában lezajlott az arab tavasz első szabad választása. A választás eredménye valójában csak a naiv szemlélődők számára meglepő: a választás a helyi iszlamista párt elsöprő győzelmét hozta.

Jemenben éppen zajlik a "tavasz". Az események mozgatója a helyi iszlamista párt. Az elnök napjai az elnöki poszton meg vannak számlálva. Jellemző a nyugati világ hivatalos, kékszeműen naiv hozzáállására, hogy az idei Nobel-békedíjat a jemeni "tavasz" egyik női képviselőjének ítélte, aki a helyi iszlamista párt tagja, az iszlamista mozgalom egyik képviselője. A jemeni megmozdulásokról a külvilágot elért felvételek csadorba bugyolált felvonuló nőket mutatnak, akiknek csak a szeme látszik a fátlyak-kendők alól. Tévedés ne essék azonban, ők nem a női jogokért vonulnak az utcára, hanem az iszlamista mozgalom felhívására. A friss Nobel békedíjas hölgy is kendőkkel befáslizva nyilatkozott az őt ért megtiszteltetésről.

Sziriában is tavaszodik! Az ottani elégedetlenség okai nagyjából ugyanazok, mint máshol az arab világban. Az ottani brutális hatalom azonban keménykezű! Sziria helyzete, politikai-hatalmi-katonai szerepe és súlya is különbözik a térség más országaitól.

Az Assad-féle hatalom ellenakciói valóban brutálisak és elfogadhatatlanok, van azonban egy szempont, ami nem került előtérbe a hírek ismertetésekor. A legtöbb rendszerellenes megmozdulás és egyben megtorlás centruma Homs városa (azonos a bibliai Kadesh városával), az első megmozdulások is innen indultak. Ennek azonban oka van! A jelenlegi elnök apja, Hafez Assad évtizedekkel korábban brutálisan visszaszorította az akkori iszlamista hatalmi törekvéseket, amelyek centruma Homs városa volt. Az akkori kárvallottak, áldozatok és családtagjaik mos lehetőséget láttak a "kölcsön" visszafizetésére, az általános elégedetleség és az arab tavasz nyomán.

Végül és mindenek előtt Egyiptom... Az itt kialakuló, formálódó jövő feltehetően meghatározója lesz a muzulmán-arab világban kialakuló irányvonalnak. Annyi már bizonyos, hogy a legnagyobb politikai erőt az iszlamista mozgalom, a Muzulmán Testvériség képviseli. Iszlamizmus? Demokrácia? Vagy Iszlamista Demokrácia -van ilyen?

Több alapvető dolog közös az "arab tavasz" országait, eseményeit illetően. Közösek a már látható tendenciák, a következmények és a felmerülő kérdések is.

A közös vonásokat illetően keztjük a múlttal. A lázadások célpontjai kivétel nélkül olyan rendszerek voltak, amelyek évtizedek óta a hatalom birtokában egy korrupt, a vezető réteget kedvezményező rendszert működtettek, ahol a demokrácia hiánycikknek számított, a szegénység elterjedt volt, a hatalom gyakorlása többé-kevésbé önkényes jellegű. Ugyanakkor a viszonyok stabilnak voltak mondhatók és az iszlamista mozgalmak -amik a hatalom számára konkurenciát jelentettek volna- erős kézzel háttérbe szoríttattak, természetes okonál fogva. Ezek a rendszerek többé-kevésbé szekulárisnak voltak mondhatók, olyan értelemben, hogy a vallás és az államhatalom szerepe nem folyt egybe. Ez a vonás jellemző volt Szaddam Husszein Irakjától a mubaraki Egyiptomon át Sziriáig és Tunéziáig és Kadhaffi Libiája sem volt kivétel ebből a szempontból.

Az arab lázadás kiváltó okai a legtöbb helyen alapvetően hasonlóak. A hatalmat gyakorló réteg arroganciája, politikai értetlensége végül túlfeszítette a húrt. Hiába figyelmeztette pl. az USA Mubarak rezsimjét demokratikus reformok szükségességére, ez nem történt meg. Valószínűleg nem is történhetett volna meg a rezsim összeomlása nélkül - és Mubarak tudta ezt! (Emlékszünk Gorbacsov persztrojákájára?)

 

Nagyjából hasonló a helyzet a "tavasz" többi helyszínén is. A mozgalmak névleg és sokak számára őszintén gondolva demokratikus igényekkel indultak. Ugyanakkor a dilemma ezt illetően általános. Ezek az országok ugyanis alapvetően muzulmán országok. Az iszlámtól még a demokrácia sem választható külön! Mit ért a muzulmán-arab világ demokrácián? Szabad választást? Iszlám törrvénykezést( shariát)? Államvallást, ahol az iszlám szempontjai irányítják az állam működését? Az iszlám tanok szerint a tanítást követő rendszer kimeríti a demokráciát, ráadásul a legmagasabb fokon. Hiszen Allah szavait és az emberi társadalom működésére vonatkozó utasításait követi. Ennél jobb egy hívő számára nem is kell, hiszen ha valódi hívő (márpedig az!), a saját akarata valósul meg az iszlám törvények követésével - és ez már a legmagasabb fokú demokrácia. Ennek biztosítéka pedig az iszlamista párt, ami az iszlám tanításokat átülteti az evilági trivialitások gyakorlatába. 

Mi várható tehát az arab tavasz nyomán? Általános értelemben, bár alighanem felszínesen megállapítva az iszlamizmus térnyerése. Ennek hatásaira, következményeire különböző példákból, eseményekből következtetni lehet. Az iszlamista állam létezik! Ez ma Irán. Ilyen volt talibán-Afganisztán is. (A Közel-keleti két iszlamista pártot, a Hamaszt és a Hitzbollah-t -Isten pártját- nem is említem.) Iszlamista párt nyerte meg a választásokat vagy két évtizede Algériában is, hatalomra azonban nem került, ezt a szekularis gyakorlatot folytató kormány megakadályozta. A következményekre emlékszünk: a visszaszorított iszlamista párt, a FIS ámokfutásba kezdve vagy 150 000 ember halálát okozta, ártatlanokon töltve ki bosszúját. Ez utóbbi példa alighanem szemléltei, hogy az iszlamista elvektől és hatalomgyakorlástól nem idegen az ellenségkép kijelölése és az erőszak alkalmazása ennek nyomán.

Meg kell természetesen említeni Törökországot is, mint az iszlám jövő egyik letéteményesét. Több észak-afrikai iszlamista párt rájuk hivatkozik, őket tekinti példának a konszolidált iszlamizmust illetően.

Ugyanakkor Törökország példája ellentmondásos. Rá lehetne mutatni, hogy az ország elért eredményei éppen az Atatürk által vagy 80 éve bevezetett és a közelmúltig fenntartott szekularizált állam létének eredménye. Kérdés, hogy az ezt felváltó, pillanatnyilag enyhén iszlamista rendszer hová fog vezetni. Törökország pillanatnyilag a változás állapotában van. Gazdasági hatalma tán növekszik, politikai-hatalmi szférát igyekszik kiépíteni a muzulmán világban, ugyanakkor régi szövetségeseitől távolodik, aminek hatásai egyelőre nem igazán felmérhetők. Hogy mindez nyerő stratégia-e, vagy az iszlamista világgal egyesülő, azon belül hatalmat szerző, de a világ többi részétől elszigetelődő állapot kezdete-e, az még nem világos.

A két fő kérdés végül:

- Létezik-e iszlám demokrácia

- Az ezen a néven kialakuló gyakorlat kedvező lesz-e a világ azon részének, ahol és aminek elvei szerint mi élük, de a kérdés kibővíthető gyakorlatilag az egész emberiségre is.

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Megint hülye voltam! Elkezdtem nézni a királyi kettest, azaz a magyar M2 Híradót. Mit mondjak, nem tesz jót az idegeknek! Visszaköszönnek rég letünt idők módszerei, propaganda fogásai. 

Először is a terelés. Lényeges dolgokról, valódi elemzésekről nem szólhat a híradó, helyette "Balesetek, tűzesetek, bűnügyek" -féle betétek töltik ki. Borzongjon a pógár, hogy lám-lám, cö-cö-cö, mik történnek és milyen jó is ez a híradó, hogy ennyi hírt ad. Meg sok a bűnös mindenütt, de lám-lám, a mi jó hatóságunk azért vigyáz ránk.

Jó dolog ez, mert kettős haszna is van:

- nem fárasztják a nézőt gondolkodásra, véleményalkotásra serkentéssel árnyaltabb ügyekben,

- ugyanakkor van kire haragudni, kit hibáztatni - ma a hajléktalanok, tegnap a filozófusok, tegnapelőtt a honvédelmi akárki, holnap a szocik valakije (és persze mindenek felett és mindig Gyurcsány).

Ennyi pillanatnyilag elég is a pógárnak. Jól mennek a dolgok: van kire haragudni, van kit hibáztatni még pár évig azért, hogy minden romlik a valóságban. Az elbutítás-elbutulás valami iszonyatos! (Persze már akinél, de erről az agitprop már nem tehet.)

Azért megnyugvással konstatáltam, hogy a híradót összeállító stáb tesz egy kis szellemi erőfeszítést. Igaz ugyan, hogy az előbb említettt vonalat követve, de mégis... Ne legyünk telhetetlenek.

Szívhez szóló riportot láttunk szájbarágós képsorokkal az iskolákban fázó gyerekekről. Magyar gyerek fázik a suliban, jujjjj, hát ezt is megértük! Pokrócba burkolózva ültek a padok mögött, majd meleg teát osztogattak és a gyerekeket tornáztatták - na nem tornaórán, hanem kémiaórán. Tényleg képtelenség gondolja az embör gyereke.

Aztán jött a szájbarágós magyarázat és a szintén szájbarágós, ám (alig) rejtett üzenet. Mert mitől fázik ma a magyargyerek a magyariskolában? Hát attól ugyibár, hogy a csúnya iskolarendszer miatt az iskolák tartoznak még a fűtési költségekkel is (rohadtgyurcsány!), így végül nem szállítanak tüzelőanyagot ill. távhőt. Mindez persze a rossz rendszer miatt van (rohadtszocik!!!), ami szerint az önkormányzatok dolga az iskolák üzemeltetése. Rögtön közölték is a megoldást: az iskolákat kiveszik az önkormányzatok hatásköréből, az állam átveszi, a tartozásokkal együtt. Akkor biztos jó meleg is lesz ezután...

Szép-szép, gondolja az ellustított, elzsongított pógár, de jó hogy van nekünk még a melegről is gondoskodó Fideszünk! Na, mehetünk is aludni.

CSAKHOGY:

1a) Az önkormányzatok is fideszes vezetés alatt állnak- tehát a fidesz hibáztatható lenne- ha egyáltalán erről lenne szó.

1b) Teljesen függetlenül a helyi vezetés politikai hovatartozásától, az önkormányzatnak azért nincs pénze, mert a költségvetés nem juttat neki eleget a rá rótt feladatok ellátására. Na és ki a költségvetés gazdája? Hát a drága 2/3-os fidesz-kormány!

2) Megkérdezhetnénk természetesen, hogyha átveszik az iskolákat adósságostul és lesz pénz mindenre, akkor ezt a pénzt miért nem lehetett már eleve az önkormányzatokhoz juttatni? Miért jó nekik, ha magyargyerek fázik?

3) ... és itt eljutunk az egész pógárhülyítés lényegéhez! Az iskolákat nem a gazdasági szempontok miatt akarják átvenni, ez csak parasztvakítás. Át kell őket venni, amiért az Alkotmánybíróságot, az igazságszolgáltatást, a tömegtájékoztatást, a búrt, a búrt a búrkalappal. Naná, hogy a gyerekekkel kell kezdeni! Nenyi, Alkotmány Asztala, Hiszek Magyarország feltámadásában, központi történelem(hamisító) oktatás, nagymagyarországárvalányhajrégidicsőségünkmerjünknagyotálmodni...

Így megy ez, híveim az Úrban! Épülő-szépülő pártállamunk. Vagyis izé...

Holnap nem nézek magyar híradót!

 

0
7 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Senkinek nem kerülhette el a figyelmét a Palesztin Hatóság állami elismerés iránti igényének benyújtása az ENSZ-hez, sem az esemény körüli álláspontok hangoztatása, a keltett indulatok és az esélyek latolgatása. Magam az alábbiakban vázolnám az ügyben általam lényegesnek tartott szempontokat.

 

Palesztina (mármint a mai palesztin hatóság területe és lakossága) lehet és feltehetőleg lesz is állam, de erre akkor kellene, hogy sor kerüljön, ha az államiság feltételei adottak. Ezek a ma érvényes nemzetközi konvenció szerint 4 feltétel teljesülését jelentik. Ezek a következők:

- Meghatározott terület pontos határvonallal

- Állandó lakosság

- Központi hatalom megléte

- Jogi elismerés (más államok által)

 

Vannak emellett praktikus, bár jogilag nem rögzített feltételek, amelyek ugyanakkor egyértelmű feltételei az államiság meglétének és fennmaradásának. Ilyen például:

- a gazdasági életképesség megléte, azaz képesség az önfenntartásra, a lakosság ellátására

- olyan belső viszonyok megléte (etnikai/politikai/vallási, stb), amely nem fenyeget belső szakadással, polgárháborús állapotok beálltával

- olyan viszony a világ többi részével, amely a külső kérdések nem erőszakos úton való "rendezését" részesít előnyben, ezzel saját állami létét veszélyeztetve.

Vizsgáljuk meg röviden az államiság nemzetközi konvenció szerinti 4 feltételének teljesülését  Palesztina esetében.

 

- Meghatározott terület pontos határvonallal

Egyértelműen nem teljesül! Nincs megállapodás pontos határvonalról, ráadásul erről még belső egyetértés sincs a palesztinokat képviselő egyes szervezetek között. A Hamasz (amely a palesztin területek egy részét kormányozza) és a mögötte álló tömegek szerint Izrael államát fel kell számolni, a leendő palesztin állam a teljes Palesztinára kell, hogy kiterjedjen. Ezzel a párttal akar közösen kormányozni a jelenleg elismert Palesztin Hatóság.

A P.H. maga is támaszt olyan követelményeket (pl Jeruzsálemet illetően), amely rendezésre vár.

 

- Állandó lakosság

A fogalom kissé ködös önmagában is, de a feltétel ezen túl sem teljesül. Több okból sem:

- Tisztázatlan, hogy az izraeli telepek lakossága mely államhoz tartozna ill. milyen törvények, jogok és kötelességek vonatkoznának rájuk.

- Ezzel párhuzamosan az Izraelben élő 1 milliós palesztin lakosság állami hovatartozása is érdekes problémákat vet fel. Egy önálló palesztin állam esetén ők feltehetően palesztin állampolgárságra is igényt tartanának.

- Hátra van még a "menekültek" kérdése, pontosabban azok státusza/hovatartozása, akiknek Izraelbe való visszatelepülési jogát a palesztin fél szorgalmazza.

- Vannak nomádok is, csakúgy Izraelben, mint az egyiptomi ill. palesztin területen.

Mindezek a kérdések ma függőben vannak és amig ezek rendezésére megállapodás nem születik (vagy legalább ennek feltételei körvonalazódnak), nem tekinthető az állandó lakosság kérdése rendezettnek.

 

- Központi hatalom megléte

Egyértelműen nem teljesül!

- A hatalom gyakorlását illetően két alapvető falang vetélkedik egymással, gyakorlatilag halálos ellenségként. Az ellentét köztük alapvetően az Izrael meglétéhez/elismeréséhez való hozzáállás, de ezen túl a vallási fundamentalizmushoz viszonyulás, más országokhoz való viszony és a leendő ország jövőjét, hovatartozásának kérdést illető elképzelés is. Megemlítve a közismert és nyilvánvaló tényt: az egyik oldal a vallási iszlám fundamentalista szemlélet képviselője, amely ugyanakkor terrorista szervezetként van nyilvántartva az EU és az USA által és amelynek célja az izraeli szomszéd erőszakkal való megsemmisítése. Ez a két oldal valójában halálos ellenség.

Hogy ki gyakorolná a valódi hatalmat egy palesztin állam megalakulásakor, az jelenleg kérdéses.

- Fel kell vetni ezen kívül egy megalakuló palesztin állam befolyásolhatóságát külső hatalmak által, gazdasági és belpolitikai gyengesége, kiszolgáltatottsága miatt. A muzulmán fundamentalista hatalmak (pl Irán, idővel tán Törökország, egyes szomszédos országok fundamentalista szervezetei, mint pl a Hitzbollah aláásná az amúgy is megosztott kormányzó erők függetlenségét, saját céljaik megvalósítására felhasználva a gyenge központi hatalmat. (Lásd Libanon belső helyzete, bár ennek feltételei jobbak.)

Önálló, független, egységes központi hatalom meglétéről jelenleg ezért nem lehet beszélni palesztin oldalról és erre belső és külső okok miatt az esély sem egyértelműen megítélhető.

 

- Jogi elismerés más államok által

Teljes mértékben ez a feltétel sem teljesül. Vannak ugyan államok, amik a fenti feltételek teljesülésének hiánya dacára is elismertek egy palesztin államot, de sok-sok fontos állam nem tette/teszi ezt.

Az eddigi elismerések motivációi viszonylag széles skálán mozognak a naivitástól és jóakarattól kezdve az Izrael-ellenességen, a nyílt vagy palástolt antiszemitizmuson át a vallási összetartozás (Umma) diktálta szolidaritásig.

Nyilvánvaló, hogy a fenti rendezetlen, nyitott kérdések megállapodásos rendezése nélkül, egyoldalúan kikiáltani a palesztin államot nem lenne konstruktív lépés egy békés rendezés szempontjából, viszont újabb konfliktusok forrása lenne nem csak Izrael, de az un. "nyugati világ" szempontjából is.

--------------------------------------------------------------------

 

- Egyéb szempontok

Említettem egyéb szempontokat is, amelyekkel a jog ugyan nem foglalkozik, de a papirformát felülíró valóság ezeket kíméletlenül előtérbe helyezi.

- Önellátásra való képesség. Teljesül ez? Egy ellenségként kezelt Izrael esetén biztosan nem.

A lakosság mindent felülmúló méretü szaporodása sem ebbe az irányba mutat. Az Izraelben maradt mintegy százezres számú palesztin lakosság létszáma ma egymillió (10-szeres növekedés 1948 óta), a gazai lakosságé még magasabb, hasonló a helyzet a többi területen is. Meddig működhet egy állam segélyekből?

- A palesztin közösség belső viszonyai lehetővé teszik a belső megbékélést? Eddig polgárháborús viszonyok uralkodtak a Hamasz és a PLO között. A rivalitás nyilván folytatódik a pénz, a hatalom megszerzése és az ideológiai irányvonal érvényesítése okán. Gyakorlatilag nulla lehetőséget látok a mérsékelt irányvonal érvényesülése irányában. Ha a megbékélés az iszlám radikalizmus győzelmét jelenti (vonatkozik más országokra is), régen rossz...

- Problémát jelent a gyakorlatilag önállátásra nem igazán képes leendő állam kiszolgáltatottsága muzulmán-radikális szomszédai törekvéseinek. (Láttunk ilyet Libanon esetében.) Egy ilyen ország gazdasági, ideológiai és belpolitikai gyengeségei miatt nem lehet önálló, így mások törekvéseinek kiszolgáltatott lesz, jó eséllyel háborús gócpont. Ez már magát az állami létet veszélyeztetné.

A megoldás mégsem kizárt! Ennek útja azonban a szomszéddal való megegyezés a vitás kérdésekben, ezek tárgyalásos rendezése, így a háborús veszély eltüntetése és az ezt remélő radikális iszlamista vonal visszaszorulása.

Mindezzel radikálisan javulnának az önálló államiság feltételteljesülésének esélyei!

Obama a minap mindezt röviden, de találóan megfogalmazta beszédében az ENSZ-ben, az USA álláspontját ismertetve.

Mellékelném még adalékként Magyarország izraeli nagykövetének az Index-ben megjelent írását a kérdésben  http://index.hu/velemeny/olvir/2011/08/31/a_palesztin_allam_ido_elotti_elismeresenek_veszelyei/ , amelynek egyik fő gondolata, hogy az egyoldalú elismerés eliminálná a palesztin fél motivációját bármiféle tárgyalás iránt a nyitott kérdések megoldását illetően.

  

0
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mozik ma is vannak. A kínálat vegyes, a legnagyobb látogatottsága alighanem az akciófilmeknek van. Itt-ott akad azért valódi mondanivalóval rendelkező film is - gyémánt a hamu között. De a mozi ma, az internet, a kábel-TV, a CD/DVD világában már nem jelenti ugyanazt, mint az 50-es, vagy 60-as években. Az az idő már sosem fog visszajönni. Kár, mert a mostani és későbbi nemzedékek már sosem fogják tudni átélni azt, amit az akkori idők mozija, filmjei nekünk akkor jelentettek.

Volt valami megismételhetetlen az akkori magyar filmek mondandójában, színészeiben, hangulatában, összességében az élményben, amit nyújtottak. Sokan-sokan közülünk ezeken "szocializálódtunk", kaptuk a fontos benyomásokat jóról-rosszról.

Valahogy ma már olyan színészek sincsenek, mint az akkoriak. Somlay Artur, Tompa Sándor, Gózon Gyula, Zente Ferenc, a Latabárok, Gábor Miklós, Benkő Gyula, vagy igen, akár Gobbi Hilda, és még sorolhanám hosszan, akármeddig.

Megpróbálom összeállítani a számomra legjelentősebb 3-4 magyar film listáját. 

A "Valahol Európában" áll nálam talán az első helyen. Sosem felejtem Somlay Artur szívhez szóló alakítását, de a film hangulatát és mondandóját sem. A film 1947-ben készült, érdekes még látni benne a fiatal Gábor Miklóst, Bárdit és a gyerek-színészeket.

Itt látható a film záró jelenete - sokan az én korosztályomból emlékeznek még rá:

 

 

 Hideg napok.... Megrázó film volt, a magyar közelmúlt egy sötét darabkáját hozta emberközelbe drámai módon. Latinovits, Bara Margit, Darvas Iván, Szirtes Ádám és mások... Az élmény egy életre szólt!

 

 

Egy szerelem három éjszakája... Szép, szívszorító, tragikus! Nem tudom, mit értene igazán meg ebből egy mai fiatal. Az alábbi video a film egyik, talán legfontosabb kulcsjelenetét mutatja:

 

 

A tizedes meg a többiek is fenomenális volt! Ezt azt hiszem ma is mutatják a TV-ben időnként és dacára a sok ismétlésnek még át-átüt az eredeti élmény...

Szerelmesfilm - egy késői (1970) emlék, személyes vonatkozásokkal.

Nem csak háborús témáról készültek emlékezetes filmek természetesen.

A címek már alig jutnak eszembe. Állami áruház, Gábor diák, Gerolsteini kaland, Egy pikkoló világos, Bakaruhában (Bicskey, Ruttkai Éva),Talpalatnyi föld, Mágnás Miska, A csodacsatár, Pár lépés a határ, Két félidő a pokolban, Szegénylegények, és még rengeteg más film. Talán másoknak eszébe jutnak itt.

Latabár (Latyi) a Mágnás Miskában:

A kezdeti TV-időknek is volt egy-két emlékezetes magyar alkotása. Ki emlékszik a "Foto Haber"-re? (Szakács Miklós, Páger Antal...)

Nehezen képzelem el, hogy a maiaknak egy-egy magyar film jelenthet annyit, mint nekünk úgy mondjuk 50 évvel ezelőtt. Ültünk a sokszor nyikorgó székeken, egy mozijegy ára 2,50 volt, a legdrágább sem több 5-6 Ft-nál. A szünetben kis sorbaállás málnaszörpért (az esti előadásoknál), sőt komolyabb mozikban még a híradó előtt élő fellépés is volt, általában egy-egy artista szerepelt.

Nem tudom, van-e ma híradó a magyar mozikban, nem voltam ilyenben évtizedek óta. Gyerekkoromban és később is, egészen a 60-as évek közepéig a filmek előtti filmhíradó intézmény volt, fontos szerepet töltött be. Akkor még TV is alig volt, itt láthattuk a világ fő eseményeit. Ma is előttem van a híradó bevezető képe és zenéje. A címer (56 előtt a régi, 56 után az új), zene-szignálként a Rákózci-induló, majd a jólismert bevezető képsor és a megszokott bemondó-hang.

Sokmindent lehetne elmondani az akkori magyar filgyártásról, filmekről, kultúrpolitikáról, közhangulatról. Mindez a postba nem fér bele - talán majd egy-két kommentben előjön. Számomra az emlékek, az akkori hangulat felidézése a fontos - a fiatalságom évei. Zárom ezt a gondolatébresztőnek szánt postot a régi filmhíradó bevezető képével:

 

Emlékezzünk ...

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Na, most a szokásosnál talán rövidebb leszek. Azért is, mert a címben feltett kérdésre rövid a válaszlista, meg azért is, mert nem akarom általános Orbán-vitának szenteleni a postot.

Mindenek előtt leszögezném: Orbán NEM kapott 2/3-ot, bár erre hivatkozik állandóan. 53 %-ot kapott, a szavazásra jogosultak kb 65 %-ától. Ez a szavazásra jogosultak kb 35 %-át jelenti és a de facto szavazók kb 53 %-át.

De mire kapta Orbán ezt az 53 %-ot? Konkrét programra nem, miután ilyesmivel nem álltak elő. Homályos ígéretek elhangzottak, ami szerint minden jobb lesz (több pénz, több magyar nemzeti büszkeség, bor-búza-békesség, stb). Ezekből eddig nemigen láttunk, kivéve a nacionalista-populista termékeket. De ez ingyen van! (Bár ez is kétséges, tán megbosszulja ez magát még anyagilag is.)

Tehát akkor mire kapta? A válasz egyszerű! Lényegében két dologra.

- Elsősorban az előző kormány leváltására. Ezt elérték a hangulat aránytalan felkorbácsolásával, folyamatos gyűlölethadjáratot folytatva. Ebben jók voltak... (Aránytalant írok, mert ok azért itt-ott volt az elégedetlenségre). Ebbe a pontba belefér a "holnaptól minden jobb lesz" homályos ígéretének teljesítése iránti vágy.

- Másodsorban a nagy nemzeti büszkeség iránti igény kielégítésére.

Miért érdekes mindezt felvetni? Azért, mert minden önkényes intézkedésnél, elképesztő Fidesz-törvényalkotásnál, diktatórikus mesterkedésnél erre a nemlétező 2/3-ra hivatkozik Orbán: erre kaptunk felhatalmazást a választóktól, erre kaptuk a 2/3-ot. Pedig NEM! Ilyesmiről szó sem volt az ígéretek között! Ha mindazt, amit most tesznek, elárulják a választás előtt, nem kaptak volna 53 %-ot. Hazugság, hogy a választók Orbánékat bianco-csekkel látták volna el, felhatalmazással bármire!

Tehát emögé a furcsa 2/3 mögé bújik Orbán. Erre hivatkozik hamis módon, amikor az őket ért jogos kritikát a magyar nép elleni kritikává próbálja hazudni. Megpróbálja ezt itthon eladni, több-kevesebb sikerrel - legalábbis egy bizonyos körben. Megpróbálta ezt a képtelenséget eladni tegnap az Európai Parlamentben is. Na, ott helyretették ezügyben! Erre a fajta demagógiára csak a jópár éve folyó nacionalista-populista csábításra hajlamos itthoni befogadók a vevőkör. Ilyen meg az EU más országaiban nincs! Ezt Orbán súlyosan hibásan ítélte meg, pedig evidencia - rossz érvvel jött elő, számára rossz helyen. (Ezt a momentumot külön kiemelte a legnagyobb svéd újság is egy Orbán szerepléséről szóló mai cikkében.)

Végül felmerül a kérdés: elhiszi-e maga is mindezt (mármint hogy ő és holdudvara = a magyar néppel, továbbá azt, hogy bianco csekket kaptak bármire), vagy tudatos demagógia ez is? Bárhogy is áll a dolog, egyik változat sem ad okot sok örömre.

Eddig nemigen hangzott el egy tegnap az EP-ben neki irányzott figyelmeztetés "az európaiak báncsák a magyart" féle demagógia ügyében. Nem kívánatos az olyan európai vezetés, ami megosztási kísérletekkel operál - hanzott a jogos figyelmeztetés. Orbán nehezen viselte a kritikát...

 De Orbán nem buta! Elgondolkodik tán mindezen. Ha európai szándékszik maradni és a hazáját is annak szánja.

1
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Olvasom napról-napra a Fideszt érő kritikákat, elmarasztaló véleményeket. Nevezhetjük ezeket jogos támadásnak is. Ezzel kapcsolatban egy érzés kezd motoszkálni bennem...

Az ellenzék teljes frontján nagy intenzitással, folyamatosan történik a hatalomra jutott Fidesz kritikája, a több, mint szembeötlő, sokszor abszurd hatalmi önkényeskedés leleplezése. Az új egypártrendszer, a kontroll nélküli pártállam kiépítési törekvéseinek szóvátétele. A meglepően ügyefogyott parasztvakítási kísérletek leleplezése. A kritikára, a mélyen káros törekvések leleplezésére folyamatosan szükség van, miután ilyesmivel a hatalomra kerültek folyamatosan ellátják a magyar állami- és közéletet.

Magam is szóvá tettem ezeket a jelenségeket több bejegyzésemben, kommentjeimben. Mindez jogos, sokszorosan rászolgáltak, rászolgálnak. Valami -na nem direkt tiltakozás, de egy nehezen megfogalmazható, figyelmeztető érzés mégis kezd bennem megfogalmazódni. Halkan megszólalnak bizonyos csengők.

Miről is beszélek? Röviden arról, hogy mi, a Fidesz korábbi propagandagépezetével ellentétben ne lépjünk át bizonyos határokat. Mert akkor sokak szemében mi sem leszünk jobbak azoknál, akiknek az alantas manipulációitól elborzadtunk az elmúlt években.

Több vonalon is lehet mindezt végig gondolni.

- Kezdjük a személyi kritikáknál, lelplezéseknél. Amit ezen a vonalon a Fidesz-úthenger művelt, az olyan alantas volt, amit a mai ellenzék nem tudhat megismételni. A karaktergyilkosságok, "Gyurcsányt a Dunába"-hisztéria, köpködés, személyre szóló parlamenti hazaárulózás, hazug vádak, lakások elleni támadások Molotov koktéllal, sőt lőfegyverrel, stb -ezek a Fidesz propagandaúthenger megismételhetetlen mélypontjai ill. annak következményei.

Nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, amikor meglátom a ragaccsal kinyalt hajú Szíjjártót a képernyőn és meghallom a meglepően gyengécske, ám annál magabiztosabb "magyarázatokat", hamis kinyilatkoztatásokat a szájából. Sok ilyen alak van, a régi gyűlöletkeltő gépezet tenyérbemászó figurái, akik felbukkannak a sajtóban, a képernyőkön. De ne rájuk, a személyükre koncentráljunk! Személy szerint ugyan megérdemelnék a hasonló mocskolást, amit maguk éveken át műveltek a baloldallal és ennek képviselőivel szemben, ezerszer is, de ez mégis hiba lenne. Útálkoztunk emiatt, most ne keltsünk hasonló érzéseket. Legyünk ezen a téren jobbak, nagyvonalúbbak náluk! Eddig ez sikerült - talán emberileg lehetetlen is azt a szintet megismételni -maradjon is így!

- Mi a helyzet a "minél rosszabb, annál jobb" alapállással? Orbánék űzték ezt a játékot belföldön-külföldön, teljes gőzzel. Határtalan volt az örömük, ha rámutathattak valamire, ami nem ment jól, vagy az ország, a lakosság kárára volt. Ha nem volt ilyesmi kéznél, ferdítettek a tényeken, vagy maguk fabrikáltak ilyet. Igyekeztek elégedetlenséget kelteni minden fronton, sokszor maguk gyártva okot ilyesmire közlekedési szabotázsokkal, útlezárásokkal, intézkedések végrehajtásának akadályozásával, állandó uszítással, lélekmérgezéssel. Eddig a maradék baloldal nem követte fideszéket ebben az útálatos tevékenységben. Igaz, lecsapnak minden magas labdát, de ez jogos! Örömet, kárörömet viszont nem láttam! Maradjon ez továbbra is fideszék örök érdeme, ne essünk ebbe a hibába a jöbőben sem.

- A kritika és gyűlöletkeltés egy külön elhatárolható terület. A két fogalmat Fideszék tudatosan összekötötték. Ha van olyan bűnük, ami nem évül el, ami miatt minden esetleges gazdasági sikerük ellenére is megvetést és elmarasztaló ítéletet érdemelnek, az a gyűlölet légkörének megterermtése, legalizálása és erősítése. Végletesen megosztották az ország lakosságát, gyűlöletkeltő hadjáratot folytattak egész ellenzéki időszakuk alatt, olyan sebeket okozva a társadalomban, amiknek a begyógyulásához talán egy évszázad sem lesz elég. Barátságokat semmisített ez meg, családokat vágott ketté, az ország a gyűlölet légkörében leledzik és ami a legrosszabb, ezt már-már természetesnek is érzékeli. Ez a tudatos Fidesz-taktika eredménye.

Olvasva a NOL-t és más internetes kiadványt, látva a belföldi hírmátrixot, csupa-csupa Orbánt, Fideszt kritizáló címet látok. Egy pillanatig ne legyen kétség: rászolgálnak! Amig a kritika konkrét, amig arányaiban helyes, amig nem ferdít, hanem tényszerűen leleplez, mindez jogos, sőt nagyon is szükséges! Erre sajnos naponta ok is adódik. De nagyon szeretném, hogy ne váljon ez örökös, öncélú és önjáró kampánnyá, mert ez tovább erősítené a gyűlölet légkörét. Ebből már eddig is elég van! Legyünk jobbak, nagyvonalúbbak a korábbi ellenzéknél ezen a téren. Ha magunk is átesünk a ló másik oldalára, a jogos kritika is veszítene a hitelességéből.

Azt tartom, hogy eddig erre még nem került sor. A kritika sajnos ezerszer is jogos, de maradjunk ennyinél.

- Van még egy kisebb súlyú téma, az ésszerűség és hitelesség a kritikákban, leleplezésekben. Ha ez túl görcsös, az visszatetszést kelthet és a hitelesség rovásra is megy. Számomra pl. nem hatott igazán hitelesnek az MSZP azon felszólítása, hogy a kormány csökkentse az üzemanyag adóit. Maguk sem csökkentették annak idején, jó okkal. Sorolhatnék további példákat, de nem teszem. Szeretném, ha nem alkalmazná a jelenlegi ellenzék ugyanazokat a fogásokat, amivel Fideszék operáltak és amiért kezdettől kiváltották sokunk ellenérzését. Ők kezdték, igaz, de...

- Szót ejthetnénk a Fidesz korábbi ellenzéki tevékenységére jellemző szabotáló, romboló, tevékenységet és reformokat ellehetetlenítő taktikájára. Ilyet a mostani ellenzék részéről nem tapasztaltam. Erre amúgy sem lenne lehetőség a számszerűen gyenge ellenzék miatt, de remélem és hiszem, hogy az előzőek ilyen tevékenységét eszükbe sem jut ismételni. Aljas dolog volt részükről, maradjon is meg nekik ez a "dicsőség". Kicsit a "minél rosszabb, annál jobb" témájához tartozik ez.

Végül néhány szó a kételyekről... Az egyik oldalon érzem, hogy az előző ellenzék meghatározó figurái annyi bűnt követtek el, olyan károkat okoztak, annyi sebet ejtettek, hogy ezért cserébe szinte bármit megérdemelnek. Nem kár értük, ha ebből visszakapnak valamit. Ugyanakkor belső ellenállást érzek az állandó és aktiv negativizmus miatt. Talán gyengeség ez részemről, sőt hiba! Hiszen rászolgáltak a negativ érzésekre, a napi kritikára is. De úgy érzem, jobb, ha mindenféle önpusztító gyűlölködés, a hitvány fogások megmaradnak az eddig ezt felvonultató társaság sajátjai, minek kövessük ide le őket.

Végül nem zárom ezt a postot holtbiztos konklúzióval a felvetetteket illetően. Annyiban maradnék, magunkat féltve, hogy maradjunk a "jól" megszolgált kritikánál, leleplezésnél, de figyeljünk a belső hangokra is.

1
7 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Dúlnak a viták, magasra csapnak az érzelmek a külföld Orbán-kormány tevékenységét kritizáló megnyilatkozásait olvasván.

A kritika elleni érveknek-indulatoknak két vonulatát lehet érzékelni.

- Az első szerint gáncsoskodnak a hatalomból kibukottak és ahol lehet, ártani próbálnak a hatalom jelenlegi birtokosainak - ezért a kritika.

- A második irányzat lényege, hogy a külföld kritikája a kormány egy irányba mutató sorozatos intézkedései iránt nemzetellenes, sőt hazaáruló egyének, sőt szervezett erők tevékenységének eredménye. Ezek saját hazájuk ellen cselekszenek.

Az első irányzattal nem sokat foglalkoznék. Tán van benne valami... Tán kissé túl soknak, eröltetettnek tünik néha a nemes felháborodás és a vehemencia. Ugyanakkor az ellenzéknek a jogos kritika a dolga, sőt kötelessége. Meg kell jegyezni, hogy kritikára a jelenleg hatalomban ülők naponta új okot adnak a pártállam kiépítését szolgáló megannyi intézkedéssel, szalámi-taktikát megvalósító húzással. Azt is hozzá kell tenni, hogy erre a legfőbb tanítómester a Fidesz volt, aki az irgalmatlan napi hajsza és folyamatos ellehetetlenítési akciók során 8 éven át igyekezett akadályozni a kormány munkáját, keltette a gyűlöletet ellenfele iránt, ellenséggé kikiáltva azt. Nem riadtak vissza ezügyben a nemtelen indulatokra való rájátszástól sem. Most csak a saját gyógyszerüket izlelhetik meg - az utóbb említett jelenség nélkül.

A második irányzattal alaposabban érdemes foglalkozni. Ez az érv ugyanis nem új! Ezzel operáltak már Orbánék az ellenzékiség 8 éve alatt is. Igyekeztek a köztudatba préselni, hogy egyedül ők képviselik a nemzetet, sőt, ők a nemzet. Nemzeti oldal... Aki nem a hívük, az nem nemzeti (bármit is jelentsen ez), hanem ezen kívüli, ergo nem tartozik a nemzethez. Párját ritkító arrogancia - a lakosság felét a "nemzeten" kívül helyezni! Iszonyú károkat okoz a mai napig ez a kiötlött stratégia, kérdés, mennyi időre lesz szükség a szörnyű seb begyógyulásához.

De ezt a fajta demagóg stratégiát nem Orbánék találták ki! Használták már ezt a demagóg fogást az elmúlt század során mások is. A nyilasok is a nemzetet védték, amikor odadobták Budapestet és az egész országot a pusztulásnak, a háborút már elvesztett nácik védelmében és érdekeit szolgálva. Aki ezt ellenezte, nemzetellenes volt. Akkor ők voltak a nemzet, a haza - szerintük.

Ez a fajta retorika már akkor is hamis volt, már akkor is káros volt.

De térjünk vissza a mostani viszonyokhoz, a háborgók ilyen irányultságú érveihez. Szerintük azok, akik a jelenlegi hatalom  egypárt-jellegű kiterjesztése, ennek megannyi ilyen irányú húzása ellen tiltakoznak - akár külföldön, felhívva az európai közösség (amelyhez önként tartozónak hirdetjük magunkat) figyelmét a hatalomgyakorlás visszásságaira, gyakorlatilag hazaárulók.

Eszerint az érvelés szerint tehát a Fidesz a haza! Ez a pillanatnyi megjelenési formája az elmúlt 8 év "nemzeti oldal" féle retorikájának. Aki minket kritizál, a hazát kritizálja...

Ügyes, ügyes! De nem eléggé! Mert ha az ember csak egy gondolattal lép tovább a 8 évig agyakba mosott hamis axiómánál, rögtön láthatja, hogy hamis ez az érvelés. A kritika pont a haza érdekében, védelmében történik. A bajt nem a kritika okozza, hanem az, amit kritizálnak: a haza, a nemzet kisajátítása, a demokratikus működést biztosító intézmények megszállása, a kritikai hangok elnémítására irányuló törekvések, az egyoldalú közmédia-működtetés, a hatalmi arrogancia. Mindezt próbálni elfedni a hazafiasságra való apellálással valójában gyenge fogás! Pillanatnyilag hatásos, úgy tünik. De visszaüt idővel! Pontosan azért, mert a kritika jogos és ezt csak időlegesen lehet elfedni.

Meg lehet érteni, hogy a Fidesz azt gondolja őszintén, hogy ők a haza érdekeit szolgálják. Csakhogy gondoljuk meg, minden más párt is ezt tartja magáról, nincs erre a Fidesznek szabadalmi védettsége.

Meg lehet érteni azt is, hogy nagyon sokaknak fáj, ha a hazáját kritika éri. Csakhogy ezzel a gondolattal baj van! Nem a hazát éri a kritika ugyanis, hanem a hatalom jelenlegi birtokosait. Ők pedig - és ezt elsőrendű fontosságú megérteni - nem a haza. Részei annak természetesen, de ugyanúgy részei a nem velük azonosulók is. A kritika egy hatalomban ülő párt intézkedéseit illeti, NEM a hazát, NEM Magyarországot általában, NEM a magyarokat általában. Mert a FIDESZ, vagy a végsőkig lebutítva Orbán NEM a haza! Senki se higgye ezt el azoknak, akik ezt sugallni akarják! Senki se sajátsa ki a hazát, a nemzetet -nincs joga rá!

2
8 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az előző rész befejezéseként írottaknak megfelelően folytassuk akkor a szemlélődést gőz-ügyben.

Mindenképpen meg kell említeni néhány nevet és alkotásaikat Watt kortársai közül, akiknek tevékenysége nem csak hatással lehettek Watt és mások tevékenységére, de maguk is úttörő módon hozzájárultak a gőzgép modernizálásához ill. különböző területeken történő felhasználásához.


William Murdoch (1754-1839) skót feltaláló, a gőzgép és a gőzhajtású járművek úttörője. Nevéhez fűződik az egyszerűségében valójában zseniális oszcilláló gőzgép feltalálása. Kezdjük ez utóbbival. Az újszerűség a gőz ki- és beáramlásának vezérlésében, valamint a dugattyú-tengely alternáló mozgása körmozgássá való átvitelének egyszerűsűgében mutatkozik meg. A működés lényegét az alábbi ábra szemlélteti:

 

Az alábbi linkre kattintva a folyamat működés közben is megtekinthető:

www.animatedengines.com/oscillatingsteam.shtml


Látható, hogy semmiféle mozgó szeleprendszerre nincs szükség, mint Watt és mások gépeinél, a gőz ki- és bebocsátását az „ingamozgást” végző henger maga irányítja, mozgása által a hengeren lévő, gözt be- és kibocsátó nyílásokat fedésbe hozva a megfelelő gőzcsatornák nyílásaival. Hasonló az elv, mint a Watt-féle tolattyúnál, de itt nem tolattyú mozog (ez teljesen hiányzik), hanem maga a munkahenger. Ezt a mozgást ugyanakkor a lendkerékhez való egyszerű kapcsolat hozza létre, amely nem tartalmazza az u.n. keresztfejet. Murdoch ezt a megoldást 1785-ben szabadalmaztatja.

Ez a fajta gőzgép különösen alkalmasnak mutatkozott lapátkerekes gőzhajók meghajtására.

A fenti ábra egy kéthengeres oszcilláló gőzgép modelljét mutatja. Az elrendezés alkalmas a közös tengely két végére helyezett hajó-lapátkerék közvetlen meghajtására.


Murdoch az 1780-as évektől a Boulton & Watt cég alkalmazottja, később Watt visszavonulása után társtulajdonosa. Nevéhez fűződik több, Wattnak tulajdonított mechanikai megoldás ill. találmány alkalmazása a gőzgépen. Pl a tolattyú kialakításának megoldásához járult döntően hozzá, és az ő szabadalmaztatott megoldása az alternáló mozgást forgó mozgássá átalakító napkerekes-bolygókerekes megoldás is, amely az egyszerűbb hajtókaros megoldás szabadalmát hivatott kikerülni.

Murdock nevéhez fűződik az első, Angliában üzemelő gőzhajtású jármű megépítése is. Háromkerekű gőzkocsija először kisebb modellként üzemelt, majd egy újabb példánya már nagyobb méretben szintén üzemképesnek bizonyult. Az alábbi ábra Murdoch gőzkocsiját, az első angliai lokomotivot mutatja:


Íme Murdoch gőzkocsijának a „Flyer”-nek a rajza...


és a replicaként megépített masina.


Ha Murdoch közúti lokomotivja kezdetlegesnek tünhet (nem volt az), a gőzgépek következő alkalmazójának, William Symington-nak (1764-1831) „kocsija” annál modernebbnek tünhet.

A szintén skót születésű Symington érdeklődése korán a gőzgép felé fordul és már 22 éves korában gőzkocsi tervezésével, majd építésével foglalkozik. Az alábbi elegáns, kéthengeres gőzkocsi modelljét bátyjával meg is építi 1786-ban. A kocsit hengeres, fekvő kazánú, kéthengeres, atmoszférikus gőzgép hajtja, fogasléc és fogaskerék segítségével átvíve a dugattyú mozgását közvetlenül a két hátsó kerékre. A modell működik!



Symington 1787-ben szabadalmat szerez saját gőzgépére, amely Watt és Newcomen ideáit ötvözi, saját technikai megoldásokkal.

Hősünk több gőzgépet épít megrendelésre (bányák víztelenítésére és egyéb berendezések hajtására).

Neve elsősorban mégis kitűnően működő gőzhajtású hajóinak révén maradt meg az utókor emlékezetében. Ezen a területen Symington úttörő volt!


Első gőzhajója, a Dalwinston tavon bemutatott kis szerkezet még csak kísérleti célból épült. A hajtás elvének helyességét igazolandó. A próbaútra 1788-ban került sor, sikerrel! A hajó mintegy 8-9 km/h sebességre volt képes.

Íme Symington első gőzhajója:


 

A következő gőzhajó már ennél jóval komolyabb kísérlet volt, egy megrendelésre készült csatorna-hajó. (Abban az időben a teherszállítás jó része az országot behálózó csatorna-rendszeren közlekedő uszályokkal történt.)

Symington mintegy 18 m hosszú, gőzhajtású hajóját két, gőzgép által mozgatott lapátkerék hajtotta. A Forth and Clide Canal Company csatorna-társaság megrendelésére készült hajó 1789-ben mutatkozott be és kitűnően működött.

A sikeren felbuzdulva a társaság elnöke, Lord Thomas Dundas egy újabb, még komolyabb gőzhajó megépítésére ad rendelést. Symington megépítí a Charlotte Dundas-t, a megrendelő lányáról elnevezett gőzhajót, amely 1803-ban teszi meg első útját. Ez a lapátkerekes gőzhajó már komoly alkotmány, a fekvő hengeres Watt-féle gőzgép a hajó testén belül elhelyezett lapátkereket forgat. A vontatónak szánt alkotmány bizonyít! A Charlotte Dundas két uszályt vontatva mintegy 30 km-t tesz meg kb 8 óra alatt. Az üzleti siker (és újabb hajók építése) azonban sajnos elmarad – a csatornákon történő gőzhajózás nem mutatkozik kifizetődő vállalkozásnak.


 

Íme a Charlotte Dundas metszeti rajza...


...és távlati képe.


Ekkor már sokan foglalkoznak a gőzhajózás gondolatával Európában és Amerikában, gőzgéppel hajtott vízi járművek kísérleti jelleggel történő megépítésére is sor kerül. Mégis, a Charlotte Dundas-t tekinthetjük az első, valóban sikeres, komolyabb méretű gőzhajónak. Igaz, innen már csak 4 évet kell várni Robert Fulton gőzhajójának, a Clermont-nak bemutatkozására 1807-ben, amelynek során a 45 m-es (!) gőzhajó már 240 km-es utat tesz meg mintegy 32 óra alatt a Hudson folyón. Ettől az időponttól számítjuk a rendszeres utas – és teherszállító gőzhajózás megindulását...


Fulton lapátkerekes gőzhajója, a Clermont (1807).


A kezdeti idők legendás alakjainak és alkotásaiknak tárgyalásánál mindenképpen meg kell említeni a gőzhajtású járművek sokak által ismeretlen hősének, Richard Trevithick-nek (1771-1833) a nevét.

Trevithick-et nem tanultsága, elméleti felkészültsége, hanem kivételes technikai érzéke emeli a gőzgép-korszak eredményes úttörőinek sorába.

Az angliai Cornwall-i bányavidéken született Trevithick, akinek apja „bányakapitány”-ként kereste kenyerét, gőzgépek között nőtt fel. Pályályát is gőzgépszerelőként kezdi 1790 táján, amelynek során nagy ügyességet tanúsít a bánya-gőzgépek teljesítmény-növelése területén.

1796-ban már mérnökként dolgozik, fő tevékenységi területe a magasabb nyomású gőzgépek konstruálása. Előtte csak atmoszférikus ill. alacsony (2 atm. nyomás alatti) gőzgépek üzemeltek, Trevithick lesz az első eredményes, magasabb nyomással üzemelő gőzgépek megépítésének úttörője. Ez idő tájt eredményesen helyez üzembe magasabb nyomású gőzgépeket bányák számára, de egyéb ipari berendezések működtetésére is.

Az 1800-as évek elején megépíti az első, közúti közlekedésre szánt, valóban ilyenként működő gőzkocsit:



Íme a London Steam Carriage egy, az eredetinek teljesen megfelelő példánya.


Az ördöngős szerkezet, amelyet egy 3 LE-s gőzgép hajt, 1803-ban jelenik meg London utcáin, a megrémült járókelőket riogatva. Ez a gőzkocsi már 13 km/h sebességre képes és rendszeres járatba áll Holborn és Paddington között.

Alább a gőzkocsi eredeti tervrajza és egy megépített példányt működés közben mutató videó látható:


 


Az 1800-as évek elején a Penydarren Vasmű egyik tulajdonosa megbízza Trevithick-et egy sínen haladó, gőzüzemű kerekes vontató megépítésével. A konkurens vasmű ugyanis a teherszállításra eddig használt hajózó-csatornát kisajátította és a megbízó ilyen módon szándékozta a teherszállítás problémáját megoldani.

Sínen történő vontatást már ezt megelőzően is alkalmaztak (elsősorban bányákban, a csillék számára, ezeket ló, vagy ember(!) húzta.).

Trevithick megépítí a kerekes vontatót, amelyet magas nyomású gőzgépe működtet. A világ első gőzmozdonya kitűnően működik! Nyilvános kipróbálására 1804 februárjában kerül sor, nem is akármilyen körülmények között. A mozdony egy 16 km-es, öntöttvas sínekből épült pályán 10 tonna (!) hasznos teherrel megrakott kocsit, összesen 70 utast és 5 további üres kocsit vontat, teljes sikerrel. Az elért átlagsebesség ugyan csak kb. 4 km/h, de ennek okai a gyakori síntörések is – az öntöttvas sínek nem bírják az ilyen nagy terhelést.

Lássuk hát a világ első működő gőzmozdonyát, a Pen-y-Darren-t:


Íme Trevithick gőzmozdonyának rajza két nézetben...




és a teljes élethűséggel megépített replica modell.


A Pen-y-Darren sajnos túl nehéznek bizonyult a korabeli öntöttvas sínek számára, ezért három út után kivonták a forgalomból és stabil gőzgépként használták a továbbiak során. Az ELSŐ- nek kijáró dicsőség azonban kijár Trvithicknek és pompás alkotásának.

Trevithick azonban ezzel még nem végzett a gőzmozdonyokkal! Következő gőzmozdonyát egy szénbánya tulajdonosának megrendelésére építi. A szerelvény egy 8 km hosszú, fából épített sínpályán vontatná a szénnel megrakott, korábban lóvontatású kocsikat. A mozdony (önsúlya 5 tonna) kitűnően működött, a fából készült sínpálya számára azonban túl nagynak mutatkozott a terhelés.

Trevithick 1808-ban Londonba költözik, ahol még egy utolsó üzleti próbálkozás keretében akarja népszerűsíteni a gőzmozdonyt. Kör alakú pályát épít, ahol legújabb gőzmozdonyát (amely egy személykocsit vontat) belépő ellenében bárki kipróbálhatja – természetesen mint utas. A szerelvény akár 19 km/h sebességet is elérhet.


Korabeli rajz Trevithick utolsó angliai gőzmozdony-vállalkozásáról.


A vállakozás technikailag sikeres, de a befektetés költségei nem térülnek meg.

Hősünk ezután újabb ipari gőzgépeket épít vasművek számára (gőzkalapácsok mozgatásához, nagyolvasztók fújtatóinak működtetéséhez), kőzúzó szerkezetek üzemeltetéséhez, sőt folyómeder-kotró berendezések működtetéséhez. A gőzgépek felhasználási területei egyre bővülnek, a fejlődés megállíthatatlan.

Trevitchik ezután Dél-Amerikában (Peru, majd Costa-Rica) próbálkozik gépeivel (bányák üzemeltetésével kapcsolatban), de az üzleti siker itt is elmarad. Végül szegényen hal meg.

                                          -------------------------------------------


Ekkor még csak az 1800-as évek elején járunk. Még majd 2 évtizedet kell várni Stephenson gőzmozdonyára, a Rocket-re (1829), amelynek győzelme az ekkor rendezett legendás versenyen fémjelzi a menetrendszerű vasút megjelenését. Az 1830-as években azonban a vasút már visszavonhatatlanul megindult hódító útján és Anglia útjait is már vagy 100 gőzhajtású omnibusz rója.

A gőzgépek előtt még ekkor is bizonyos fejlődés áll; idővel megjelennek a több fokozatú, többhengeres compaund gőzgépek, modernizálják a kazánokat, az acélgyártás fejlődésével egyre nagyobb nyomású, így nagyobb teljesítményű gőzgépek állnak üzembe. A gőzgép legjobb évtizedei még hátra vannak! Egészen az 1950-es évekig a gőzmozdony az uralkodó a vasúti vontatásban, de uralkodó erőgép a XX. sz. első feléig a mezőgazdaságban és a hajózásban is.

A kezdetek azonban megismételhetetlenek. Emeljünk ezért kalapot az úttörők és alkotásaik előtt!

Búcsúzzunk a kezdeti korszaktól Watt kisnyomású gőzgépének egy múzeumi pldányával:



 

 

Gordon István

2010 december, Stockholm

0
3 Jelentkezz be a szavazáshoz!

Közhelynek számít, hogy az első ipari forradalom a gőzgép feltalálásával kezdődött, annak talán legfontosabb technikai feltétele volt a gőzgépek munkába állítása. Az első ipari forradalom hatását a társadalmak technikai, tudományos, gazdasági, szociális, kultúrális és demográfiai alakulása szempontjából aligha lehet túlbecsülni, ennek hatásai a mai napig tartanak.

Óriási, szerteágazó téma ez, amelyet szinte minden érdeklődési terület hívei hosszan tárgyalhatnának a maguk szempontjai szerint. De nyugalom, ez a kis írás nem az ipari forradalommal fog foglalkozni, hanem annak csupán egy technikai vetületével. Igaz, nem akármilyennel: a gőzgépekkel!


Mint sok-sok téma tárgyalásánál, itt is azzal lehetne kezdeni: már a régi görögök is... És valóban, kezdjük is ezzel, annál is inkább, mert ez a bevezető nem fog hosszúra nyúlni.

A gőzt ugyan ismerték az ókorban, (pl a rómaiak fürdők fűtésére is alkalmazták), technikai felhasználása azonban csak az alexadriai Heron (i.sz. 1. század) találmányaival kapcsolatban említhető. Heronnak két gőzzel működő eszköze maradt az utókorra: ”Heron labdája” és egy gőzsíp.

Heron labdája a világ első gőzturbinája is egyben. Lényege egy nyomástartó, fémből készült üreges gömb, amelynek oldalain egy-egy kivezető cső (fúvóka) helyzkedik el , a gümbfelülettel érintőleges kifúvó nyílással. A gőmb egy tengely körül foroghat. Heron a gömböt vizzel töltötte meg, majd ezt melegítette. A gömbben keletkező gőz a fúvókákon kiáramolva a gömböt forgásba hozta.


Heron labdája


Heronnak, a tudós matematikusnak, ókori mérnök-feltalálónak sok-sok találmánya maradt az utókorra, pneumatikával, hidraulikával, sőt homokkal működő automata szerkezetek formájában, ez azonban nem a jelen téma tárgya.


Heron után mintegy 1500 évet kell várnunk a gőz munkába állításának újabb jeleire. Az első korai, állítólagos kísérlet a spanyol Blasco de Garay kapitány nevéhez fűződik, aki 1543-ban gőzzel hajtott lapátkerekes meghajtó szerkezetet konstruált hajója hajtásához. Sajnos erről a korai kezdeményezésről nem áll megbízható információ rendelkezésre, talán csak legenda.

Kézzel fogható eredménnyel járt viszont lord Edward Somerset, találmányát, egy gőzzel működtetett szivattyút illetően. A jó lord felismeri azt a jelenséget, ami szerint ha egy gőzzel töltött zárt tartályban a gőz kondenzálódik (sokkal kisebb térfogatú vízzé alakul), akkor a zárt tartályban vákuum keletkezik. Lord Somerset olyan vízemelő szerkezetet konstruált, ami kihasználja ezt a jeleséget. Gőzt juttat egy tarályba, majd ennek hűtésével kondenzálja azt, a keletkező vákuum pedig felszívja a vizet pl egy kútból a tarályba. Következő lépésként a tartályba a víz fölé friss gőzt enged, amelynek nyomása a vizet egy csövön át kinyomja a tartályból, egy magasabban fekvő tárolóba. Egyszerre két tarályt működtet: amíg az egyik vizet szív a kútból (vákuum), addig a másikba gőzt enged, ami felnyomja a tartály vizét egy magasabban fekvő tárolóba. A szerkezet működése így folyamatos.

Lord Somerset (Worcester grófja) 1663-ban szerez szabadalmat találmányára, amelynek működését sikerrel demonstrálja. Ezzel lord Somerset vízemelő szerkezete az első újkori gép, amely sikerrel hasznosítja a gőz tulajdonságait, azaz az első, gyakorlatban is használható gőzgép. Igaz, itt még nem a gőz feszítő erejét, expanziós képességét használják ki. De türelem, erre is sor kerül. Lord Somerset részletesen le is írja szerkezetét és annak működését a „100 találmány” c. könyvben.


A fenti ábra lord Somerset szerkezetének elvi rajzát mutatja, mellette a hasonló elven működő Savery-féle vízemelővel.


 

Lord Somerset nem hasznosította anyagilag találmányát, nem múlasztotta el azonban ezt a lehetőséget jó 30 évvel később követője, Thomas Savery. Ő felhasználta Somerset találmányát és hasonló elven működő gőzszivattyút épített, amelyet bányák víztelenítésére próbált bányavállalkozások működtetőinek eladni – nem is sikertelenül. (Hogy elfedje találmányának korábbi nyomait, felvásárolja a „100 találmány” összes fellelhető példányát és megsemmisíti azokat.)

Savery szerkezete (szabadalmaztatva 1698-ban), csakúgy, mint az eredeti, Somerset-féle szivattyú, kb 12 m magasságra volt képes vizet szivattyúzni. A berendezésnek, ami kazánból, nyomástartó edényekből, csövekből, kézi vezérlésű és „automatikus” visszacsapó szelepekből állt, ekkor még sok hibája volt, elsősorban a kezdetleges tömítések miatt. Mégis több szerkezet működött ideig-óráig és sokan Savery-t tartják (helytelenül) az első gőzzel működő, sikeres szerkezet megalkotójának.

Innentől már gyorsulnak az események. Következő hősünk Denis Papin (1647-1712), francia fizikus, feltaláló, matematikus. Papin (nevére középiskolai tanulmánykból emlékezünk), sok mindennel foglalkozott, történetünk szempontjából azonban legfontosabbak a dugattyús szerkezetekkel, a légnyomással, valamint a gőz tulajdonságaival kapcsolatos gondolatai, ismeretei. Az 1670-es évek elején részt vesz Huygens légszivattyú-kísérleteiben, amelynek során a dugattyús szerkezetek és a nyomás/vákuum problematikájában mélyed el és szerez ismereteket. Az 1670-es évek második felében együttműködik Boyle-al (emlékezzünk a Boyle- Mariotte -féle gáztörvényre iskolai tanulmányainkból), ami tovább érleli gondolatait a gázok expanziójának dugattyús gépekben való felhasználhatóságát illetően.

Papin rájön, hogy a víz forráspontja a környezet nyomásától függően változik – ezt felhasználva megalkotja 1679-ben a mai értelemben vett kuktát, a nyomásrató fazeket (Papin-fazék), amelyet egy biztonsági szeleppel is ellát, a veszélyes túlnyomás kialakulásának megakadályozására.

Papin ekkor már sokat tud nyomásról/vákuumról, dugattyús szerkezetekről és a vízgőz tulajdonságairól. Innen már csak egy logikai lépés egy gőzzel működő dugattyús szerkezet megalkotása, amely lépést Papin meg is teszi: 1687-ben Leibnitz-el történő együttműködés után, megépíti az első dugattyús gőzgépet. Ennek működési elvét az alábbi ábra mutatja:



Papin gőzgépének elvi működése

A szerkezet működési elve egyszerű: Papin egy felül nyitott hengerbe vizet juttat, majd a hengert egy mozgó dugattyúval lezárja. A hengerben lévő vizet a henger melegítésével gőzzé alakítja, amely nyomása folytán a dugattyút felnyomja. A hengert ezután gyorsan lehűtve a gőz ismét vízzé alakul, a kondenzáció során keletkező vákuum „ellenében” a dugattyúra ható légköri nyomás a dugattyút visszanyomja alsó helyzetébe. A folyamat ezután elölről kezdődhet...

A gép tehát egy u.n. atmoszférikus gőzgép, amelyben a légkör nyomása kényszeríti a dugattyút mozgásra, így munkavégzésre. A gőz feszítő ereje (munkavégző képessége) azonban, bár kis mértékben, már kihasználásra kerül, a dugattyú felső helyzetbe juttatása során. Igaz, a valódi munkavégzést a légkör nyomása okozza.

Papin gépe egyelőre csak modell, de működik és fel van szerelve több újítással, pl biztonsági szeleppel. Papin az évek során elvben tökéletesíti gépét, jobbító ötletekkel és megoldásokkal előállva (alapvető gyengesége a kondenzáció előidézésének módszere, ami a hőforrás -tűz- eltávolításában áll), sőt gőzmozdony építésére is javaslatot tesz, a gyakorlati megvalósítás azonban elmarad. Dugattyús gőzgépe, amely tehát működő modell-szinten marad, mégis a későbbi gőzgépek mintájának tekinthető. Lássuk a jó három évszázadot túlélt gőzgép eredeti példányának képét:


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Papin dugattyús gőzgépe 1687-ből. Munkavégzésre még nem használták...


Ebben az időben már mások is foglalkoznak az vízgőz munkába állításának technikai megoldásaival. A már említett Savery-n kívül pl Samuel Morland is gőzgépek terveivel foglalkozik és gőzzel működő szivattyút épít. A következő jelentősebb előrelépésre azonban a következő évszázad beköszöntéig várni kellett.

Ez az első valódi, munkavégzésre alkalmas dugattyús gőzgép, amely megalkotójának, az angliai Thomas Newcomen-nek a nevéhez fűződik.

Newcomen (1664-1729) egyesíti az eddigi gőzzel működő szerkezetek működési elveit, elsősorban Savery és Papin gőzzel működő szerkezeteinek megoldásaira támaszkodva. Newcomen, aki feltaláló (egyben prédikátor), emellett valójában kovács volt, már 1705-ben Cowley-val együtt víz szivattyúzására alkalmas dugattyús gőzgépet épít. Ezt a szerkezetet tökéletesíti később Savery-vel együttműködve, amely munka 1712-ben az első megbízható, jelentősebb teljesítményű gőzgép megépítésében testesül meg.

Newcomen gőzgépe u.n. atmoszférikus gőzgép, amely Papin dugattyús gőzhengerének elvén működik, azaz a munkahengerbe vezetett gőz kondenzációja során keletkező vákuum hatására mozgatja a légkör nyomása a dugattyút. A Newcomen-féle gőzgép azonban elvi újításokkal is szolgál, ami a nagyobb hatásfok mellett biztosítja a gyakorlati használhatóságot is.

- Először is Newcomen eliminálja Papin szerkezetének gyengeségét a kondenzáció előidézését illetően, amelynek során a hőforrást (tüzet) el kellett távolítani a szerkezetből. Newcomen különválasztja a hőforrást a munkahengertől: a gőzt külön kazánban fejleszti, ezt ereszti aztán a munkahengerbe. Így a hőforrás folyamatosan működtethető, a gőz folyamatosan fejlődik.

- Másik nagy újítása szintén a kondenzáció elősegítésével kapcsolatos. Ezt nem csak a henger falának hűtésével éri el, mint elődei, hanem a gőztérbe juttatott (fecskendezett) hideg vizzel is, ami gyorsítja a gőz lecsapódását, kondenzációját. A kondenzátumot egy szelepen keresztül eltávolítja a hengerből.

- Végül a dugattyú mozgását egy himbás szerkezet segítségével fizikai munkavégzésre használja fel – egy dugattyús szivattyút működtet.

- Mindezt vezérelni is kell, azaz a munkafolyamat mozzanatait (gőz beengedése a munkahengerbe, víz befecskendezése a felső holtpont elérésekor, kondenzvíz kiengedése a munkahengerből az alsó holtpont elérésekor) a megfeleő szelepek megfelelő időpontban történő nyitásával és zárásával irányítani. Newcomen ezt is megoldja, a szelepeket először kötelek, majd rudazatok nyitják-zárják, amelyek a gőzgép mozgó elemeihez kapcsolódnak. Az alábbi kis ábra a Newcomen-féle gőzgép működési elvét szemlélteti:





 

 

 

 

 

 

 

1712-ben, közel 300 évvel ezelőtt, megszületett tehát az első, megbízhatóan működő, munkavégzésre alkalmas, valódi gőzgép! Ezzel elindul a gőz erejének hasznosítása hosszú diadalútjára!

                                   -----------------------------------------------

 

Egyre nagyobb szükség is van egy új erőforrásra! Eddig minden fizikai munkát emberi, állati, vízi, vagy szélerő végzett. Szél – és vizkerekek már a római idők óta működtek, ezek teljesítménye azonban behatárolt volt és felhasználásuk szigorúan helyhez kötött.

Newcomen gőzgépe, amelyet csak bányák vízteleítésére használtak, mintegy 50 éven át az egyetlen gőzzel működő erőgép. Elterjed és technikai, szerkezeti tökéletesítésen megy át, a működési elv azonban nem változik.

A felhasználást illetően azért nem mondtam teljesen igazat. Történtek ugyanis próbálkozások a gőzgép felhasználására más területeken is. Erre talán a legismertebb példa az első gőzzel hajtott szárazföldi jármű, Nicholas Josefh Cugnot gőzüzemű kocsija volt.

Cugnot, francia tűzértiszt az 1760-as évek táján megbízást szerez az akkori francia hadügyminisztertől egy gőzüzemű „kocsi” építésére, amely ágyúk vontatására lenne alkalmas. A technikai érdeklődéssel és érzékkel megáldott Cugnot 1765-ben megépíti első, gőzzel hajtott modelljét. Ez a modell még egy 4-kerekű alkotmány, valójában csak egy modell, ami Cugnot terveinek a gyakorlatba való átültetési lehetőségét hivatott igazolni. A modell ígéretes eredményeket mutat, ezért Cugnot és stábja a valódi vontató megépítésébe fog. Ez már egy komoly szerkezet, ami 4 tonna súly vontatására lesz alkalmas, legalább 4 km/h sebességgel.

Az 1770-ben megépült vaskos szerkezet 3-kerekű (ágyú-kerekek lettek alkalmazva), öles gerendákból épített erős kocsi. Az első kerék kormányzott és ezt hajtja a kéthengeres, dugattyús gözmotor. Lássuk a kocsi elvi rajzát:

 

 

 

 

 

Cugnot gőzkocsija, elől a gőzmotorral és a gőzkazánnal


A „kocsi” orrában elhelyezett 2 db dugattyús hengert egy, a kocsi orra előtt elhelyezett gőzkazán látja el gőzzel. A fel-le mozgó dugattyúk az első kereket közvetlenül hajtják egy u.n. kilincsmű (racsni) segítségével. Ez nagyszerű technikai megoldás, csakúgy, mint maga a kéthengeres gőzgép, ami már felhasználni látszik a gőz nyomását a dugattyúk mozgatására. Vannak azért kisebb problémák... Az egész szerkezet „orrnehéz”, miután úgy a vízzel teli gőzkazán, mint a meghajtó hengerek a kocsi orrában, a kormányzott egyetlen kerék fölött kerültek elhelyezésre. Így a kormányzás meglehetősen nehézkes. Kis probléma, hogy a kocsinak, amely kb 4-5 kilométeres sebességre volt képes, 10-15 percenként meg kellett állnia, a kazán újbóli felfűtésének és vízzel való feltöltésének okán.

A nehéz, erős szerkezet azonban működött!

Végül első nyilvános próbaútján (ahol egy dobos ment előtte, a veszélyre felhívva a figyelmet), megbosszulta magát a konstrukció orrnehéz volta. A szerkezet kormányozhatatlanná vált és nekiment egy ház falának, azt ledöntve. A kiemelkedő eseményt az alábbi kis film szemlélteti, az eredeti modell hűen megépített másával a főszerepben:

 

 

 

Ezzel megtörtént a világon elsőként önerőből mozgó kocsi által okozott első „autó”-baleset!

Cugnot gőzkocsijának pályafutása ezzel véget is ért. Azaz mégsem egészen... A minden autók ősének számító első gőzkocsit megőrizték az utókor számára! Ma is megtekinthető a Fardier à vapeur (Gőzmedve) a párizsi Conservatoire National des Arts et Métiers múzeumban. Íme a csodálatos eredeti gőzkocsi:



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első önjáró jármű megérdemel még egy képet ebben a megemlékezésben:


 

Mindez 230 éve történt, akkor, amikor a világ a modern, nagy teljesítményű, jó hatásfokkal működő gözgép megszületésének bölcsőjénél állt.

                     -------------------------------------------------



A mai értelemben vett modern, gazdaságosan, jó hatásfokkal üzemelő gőzgép megalkotása James Watt (1736-1819) nevéhez fűződik.

Watt, egy skót hajóács tehetséges fia először Londonban műszerésszé képezi ki magát, majd Glasgow-ban nyer az ottani egyetemen alkalmazást – rábízzák a műszerész műhely-laboratórumot. Érdeklődése és sorsa itt változtat véglegesen irányt, miután rábízzák az egyetem tulajdonában lévő Newcomen-féle gőzgép modell működöképessé tételét.

Az ekkor már képzett, találékony Watt azonnal látja a gőzgép vizsgálatakor, hogy a Newcomen-féle masina alapvető gyengeségekben szenved. Ez a rendkívül alacsony hatásfokban nyilvánul meg – a befektetett hőenergiának mindössze 1 %-a alakul át fizikai munkává. Az okokat vizsgálva Watt behatóan foglalkozik a víz/gőz tulajdonságaival, de elsősorban a gőzgép rossz termikus hatásfokának okait vizsgálja. Módszeresen halad, kalorikus méréseket és számításokat végez. Rájön, hogy a gyenge hatásfok egyik fő oka a Newcomen-gép azon szerkezeti tulajdonsága, hogy a kondenzáció a munkahengerben történik, ráadásul hideg víz befecskendezésével, ami az egész gép lehülésével jár. Ezt a hőt a friss gőz bejuttatásakor pótolni kell, azaz a gépet újból fel kell melegíteni a gőz hőfokára. A bejuttatott gőz egy része a lehült hengerfalon ismét kondenzálódik, így munkavégzés szempontjából kárba vész.

Watt a fenti gyengeséget két megoldás alkalmazásával szünteti meg. Az első alapvető újítás, hogy a kondenzációt nem a munkahengerben oldja meg, hanem a gőzt elvezeti a munkahengerből egy azzal összeköttetésben álló térbe és ott csapatja le. A keletkező vákuum így továbbra is hat a henger gőzterében, de a lehűtés/kondenzáció már nem hűti le a hengert és a gőzgépet. Watt ezzel feltalálta a kondenzátort (ő gőzsűrítőnek nevezi), amelynek alkalmazása drasztikusan javítja a gép hatásfokát! (Watt a kondenzátorból a gőz-víz-levegő elegyet külön szivattyúval távolítja el, szabaddá téve ezt a következő munkaütem számára.)

További hatásfok-javító megoldás, hogy Watt a munkahengert, sőt a dugattyú szabaddal érintkező felületét is hőszigeteléssel látja el, végül pedig a dugattyú feletti munkatérben (amit végül lezár) a levegő helyett is gőzt vezetett be, tovább csökkentve ezzel a hőveszteséget. Mindez a szerkezet hőszükségletét (azaz a gőz előállításához szükséges szén mennyíségét) 75 %-kal csökkentette.

Ezzel a gőzgép hatásfoka drasztikusan megjavul!

Watt a kondenzátorral ellátott, megjavult hatásfokú gőzgépet 1769-ben mutatja be és szabadalmat is szerez rá. Ettől az évtől számítjuk a modern gőzgép megszületését, egyben az ipari forradalom kezdetét!


Az alábbi ábra a Watt-féle gőzgép működési elvét szemlélteti:





 

 

 

 

 

Ez a gép még mindig atmoszférikus volt, azaz alapvetően nem a gőz feszítő erejét használta munkavégzésre – ezt a légköri nyomás (később kisnyomású gőz) tette, midőn lenyomta a dugattyút alsó helyzetébe a munkahengerben, a dugattyú alatti munkatér vákuuma által segítve.

De Watt még nem végzett az üggyel, sőt, a java még hátra volt! További elméleti és gyakorlati munkával telt évek során újabb megoldásokat vezet be a gépen. Végül társra is talál, miután a munka eddigi finanszírozója (Reobuck) elszegényedett és más tevékenység után nézett. Az új társ egy Soho-i acélgyár tulajdonosa, Matthew Boulton, maga is feltaláló, de elsősorban gyáros és üzletember. Kettőjük munkája során a Watt-féle gőzgép további javításokon megy át. Ezek lényege négy pontban foglalható össze:

- Watt a munkát végző gőzt a dugattyú mindkét oldalára rávezeti, azaz a dugattyú visszatolását is a gőz végzi. (1782-től)

- Watt rájön, hogy nem szükséges a teljes munkaütem alatt gőzt engedni a munkatérbe, a dugattyú haladásának fél útja után megszünteti a gőz betáplálását és ezután a munkavégzést a hengerben már bent lévő gőz expanziója végzi. A gőz útjának vezérlését egy elmés mozgó szeleprendszer, a tolattyú alkalmazása oldja meg. Ezzel megszületik a kettős működésű, alacsony nyomású gőzgép!

- Megoldás születik a fordulatszám terhelés szerinti szabályozására Wattnak egy új találmánya, a centrifugális röpsúlyos regulátor alkalmazásával:


- Végül a gőzgép tengelyének alternáló mozgását egy bolygókerék-rendszer alkalmazásával sikerül forgó mozgássá alakítani. (Erre egyszerűbb megoldás lett volna a kerékre szerelt hajtókarok alkalmazása, ezt azonban ekkor szabadalom védte, így Watték saját megoldást alkalmaztak.) Az alternáló mozgás forgó mozgássá való átalakítása univerzálissá teszi a gőzgépet, azaz gyakorlatilag bármiféle berendezés meghajtására alkalmassá.

Ezzel előttünk áll a tökéletesített gőzgép végleges formája!


Íme az 1785-ben szabadalmaztatott Watt-gép működési elve (a kazán és a kondenzátor mellőzésével)...

  

Mindezt a megoldást egy újabb gőzgép-szabadalom védte, ami 1785-től 15 éven át biztosított kizárólagos jogot a Watt-féle gőzgép tulajdonosaiknak, az ekkor már cégtársi viszonyban lévő Watt és Boulton számára.

A modern Watt-féle gőzgép diadalútra indul! Özönlenek a megrendelések, de szaporodnak a bírósági ügyek is. A nagy hasznot hozó gőzgépet sokan akarják hasznosítani, maguk akarnak ilyen gépeket építeni. A pereket Watték sorra megnyerik, de mindez sok gondot is okoz. Az 1800-as évig, tehát a Boulton-Watt -féle szabadalom lejártának évéig, egyeduralkodók gőzgép-ügyben és mintegy 500 gőzgépet szállítanak különböző megrendelőknek, a hagyományos bányavíztelenítő berendezésektől a malmokat, ipari berendezéseket,működtető erőforrásokig.


A gőzgép megszületésének és elterjedésének ismertetését itt akár be is lehetne fejezni. Előttünk áll a megbízhatóan, jó hatásfokkal működő masina, ami elindítja az ipari forradalmat. A most már rendelkezésre álló univerzális erőforrás óriási lökést ad a vasipar, a szénbányászat, a gépgyártás/gépesítés,a textilipar, a közlekedés új ágai, sőt újabb tudományterületek (pl a termodinamika) elindításának ill. fejlődésének. Maga Watt a szabadalmi védelem lejártának évében, 1800-ban visszavonul és más kutatási területeknek szenteli a figyelmét.

Mégsem szabad a kezdeti idők tárgyalását itt befejezni, mert így kimaradnának nem csak a gép kialakulását alakító egyes érdekes körülmények, de más aktőrök hasonló tevékenységének látványos eredményei, valamint az alkalmazás kezdeteinek érdekes, izgalmas példái is. Mindezekkel együtt lesz csak kerek a történet.

                                      folyt. köv...

0
4 Jelentkezz be a szavazáshoz!